Aki menhelyről fogadott örökbe kutyát, hogy ment az örökbefogadás?

Az enyém 6 hónapos volt, amikor örökbefogadtam. Mivel staffi (jellegű), ezért a gondozók nagyon meggondolták, kinek adják örökbe. Engem ismertek, mert kijártam már akkor is önkéntesként sétáltatni, de még így is kikérdeztek a kutyás múltamról. Amiatt nem aggódtak, hogy esetleg szaporítani akarnám a kutyát (szuka), tudták, hogy ezt nem tenném, csak hogy bírnék-e vele. A legrosszabbat kértem a testvérek közül :) Mikor mondtam, hogy korábban dobermannjaim voltak, akkor már teljesen nyugodtan adták a kutyust. :)

Szerződést aláírtuk, ivartalanítási kötelezettséggel, kifizettem az "árát" (igazából ez csak egy hozzájárulás, még az oltásait sem fedezte az összeg), kutyust kihozták, rátettem a nyakörvét, pórázát, és ölben tettük be az autóba a hátsó ülésre, magától nem szállt volna még be, hiszen addig autót sem látott. Barátnőm ült mellette, míg hazahoztuk. Nyugodtan viselkedett.

Otthon behoztam, letettem a lakásban. Első dolga volt az ágyra felugrani, ahova nem szabad neki mennie. Letettem, megint felugrott. Ekkor komolyabban levágtam onnét (persze semmi fájdalmasat nem csináltam vele), ezt megértette, és azóta sem próbálkozott soha többet az ágyra menni.

Egyébként úgy viselkedett, mintha mindig is itt élt volna. :)

Kapott plédet, rágcsálnivalót, majd vacsorát. Másnap már mentünk sétálni, első 2 napban még pórázon, majd anélkül is (nem forgalmas helyen lakunk). Minden érdekelte, mindenre rácsodálkozott, nagyon cuki volt. Második napon már tudta, hova jövünk haza a sétából. Gyorsan tanult.

Egyetlenegyszer pisilt be a lakásba, többet nem. Ha nem voltam itthon, akkor az udvaron volt, velem együtt lehetett csak bent eleinte.

Mindennek már másfél éve. Életem egyik legjobb döntése volt :)

Mi a kutyankat az elozo gazdajatol hoztuk el aki nem tudott rola gondoskodni es nem nagyon torodtek vele.Csak a no szerette az egesz csaladjaban :(

Szóval elhoztuk elso napon szerintem egyaltalan nem aludhatott semmit mert estefele mikor meg nem aludtunk akkor nem fekudt le sehova hanem bemászott valaki ölébe es leült a fejét pedig lehajtotta.

Par napig napkozben meg nem akart aludni este mar jobb lett

Szerintem egy het utan mar egeszen hozzászokott a dologhoz

Történtek balesetek néha bepiszkított szegeny de ez azert volt mert mas rendszert alakitottunk ki hogy a dolgat vegezze.

Nalunk egeszen gyorsan átszokott az uj csaladjahoz :) Es nagyon boldog :)

Szerintem ilyen esetben majdnem ugyanaz ha menhelyrol vagy mas gazdatol hozzuk el a kutyust.Nagyyon hálásak tudnak lenni, a menhelyiek foleg :) En a menhelyi kutyat ajanlom mindenkepp hanem kutyat akarsz :D

Simán ideadták a menhelyen,nem volt se kérdés,se feltétel. Németjuci keverék kan volt. Előtte is volt már kutyám. Nem volt semmi gond,tanítgattam,felhízlaltam(csont sovány volt),majd amikor kicombosodott,úgy nekem támadt,hogy odaadtuk telepet őrizni...nagyot csalódtam benne,mert nagyon rosszul nézett ki,mikor elhoztam,rengeteget foglalkoztam vele...azóta persze van kutyám,egy mudi. 8. éves,semmi problémám vele.

Tudom,hogy menhelyi kutya,meg egyebek,de kb a megmentője ellen fordult. Ilyet nem is gondoltam ,hogy megtehet mengelyes kutya. Mindig a hálájukról beszélnek,csak tudd,hogy ilyen is van.

Elmentünk le úgy, hogy már volt kiszemeltem internetről. Kérdezgettünk róla is, de körbenéztünk azért, de végül a kiszemelt kutyust hoztuk haza. Amikor tuti volt, hogy őt hozzuk, akkor bementünk az irodába, ahol kitöltöttünk és aláírtunk egy szerződést a menhelyi dolgozóval. Azután kihozták nekünk a kutyust a kennelből, ölbe tettük be a kocsiba, mert félt nagyon. Igazából azt vettem észre, hogy ránk akarták tukmálni mindenáron azt a kutyát, csak jókat mondtak róla meg mondták, hogy ha jó kutyát akarunk akkor őt, meg ilyenek, de gondolom ez azért volt, mert majdnem 5 éve bent volt már a menhelyen.

Amikor hazaértünk mindent körbeszaglászott a lakásban, de nagyon okosan semmihez nem nyúlt hozzá.

Első két napban sűrűbben levittük dolgát végezni, mert hát új hely meg minden. Azt azért megemlíteném, hogy kezdő kutyások voltunk és konkrétan ő tanított meg minket a szobatisztaságra úgymond, vagyis ő jelezte, de mi nem értettük, hogy miért forog, aztán megkaparta a bejárati ajtó előtti lábtörlőt, mondom jaaa:D

Nagyon félénk és nagyon sovány volt, a szőre is csúnya volt és össze volt ragadva.

Megfürdettük(nagyon félt) kifésültem(a fésűtől is félt), vacsizott( a táltól is félt). Eleinte úgy ment, hogy 3-5 szem tápnál többet nem tudott megenni, mert úgy össze volt szűkűlve a gyomra. Aztán egyre többet, de ma sem habzsolós kutty.

Ma már szépen kigömbölyödött, gyönyörű, csillogó borzas a bundája és nagyon boldog, hála a HAPPY dog tápnak:D Meg amúgy is, a sok foglalkozás, szocializálás, előről mindent.

Ennek lassan 4 éve...