Hogyan szoktassam a hamarosan érkező örökbe fogadott kisgyerekemhez a kutyámat? Agresszív és harap!

Jesszusmária milyen kutya ez... egyébként gondolom kamu a kérdés, mert a hatóságok nagyon megnézik hova adnak gyereket és ilyen kutya mellé tuti nem adnának. Elég csak 1x elmenniük hozzátok és szembetalálkozni a harapós kutyávsl.

Ha esetleg mégsem kamu akkor nem tudom mit is akarsz. Imádom a kutyákat de ez azért már egy kicsit sok hogy ő a kiskirály és azt harapdálja akihez kedve van és ez téged különösebben nem érdekel, ráfogod hogy szaporított idegbeteg és ennyi..

Áhh tuti kamu a kérdés...

Ne haragudj, nem bántani akarlak, de itt nekem semmi sem stimmel.

Kutyát tenyésztesz, de nincs kenneled. Akkor hogy vitted el őket pl tenyészszemlére? Barátnő kennelére törzskönyveztetsz? Ez számomra kissé kutyagyár hangzatú.

Azt írod, nevelve vannak és hogy "9 van most. ebből 8 csak harap és odakap idegennek" Ha akaratod ellenére mind harapós akkor nem jól vannak nevelve.

"A páromat se engedi az ágyba, hiába van kitiltva onnan." Ezt nem félelemből teszi, bizonytalan, ezért azt hiszi neki kell intézkedni.

Agresszív, bizonytalan, vagy félelemből harap, teljesen mindegy, a gazda hibája. Nem Te vagy a falkavezér, hanem a kutya, és úgy tűnik mindegyik kutyátok a család fölé helyezte magát.

Javaslom, hogy nézd meg "A csodálatos kutyadoki" c. műsor pár részét, az agresszív, bizonytalan kutyákról. Sokat tanulhatsz belőle.

Azt hiszem itt azon kívül, hogy egyenlőre külön zárod a kutyákat a gyerektől, nem tudsz mást tenni. Idővel és sok odafigyeléssel tudsz a helyzeten javítani, de elsősorban Neked kell változnod, és falkavezérré válnod.

Le lehet szavazni, sajnálom, de ezt akkor is le kellett írnom.

Csak még annyit, hogy nem vagyok kutyaszakértő, de van 3 kutyám. Egy keménynek mondott Moszkvaitól kezdve egy hepciáskodó szobacirkálóig. Soha nem bántottam őket, még az orrukra sem kellett koppintani. Ennek ellenére nálam soha nincs visszapofázás, az történik amit én akarok és nem azt amit a kutyáim. Boldogok és kiegyensúlyozottak, ez a kulcsa mindennek.

Állatbarát, állatvédő vagyok,vannak is állataim de a kutya-macska nem a házba való, attól pedig, amikor a kutya a gyerek (felnőtt) arcát-száját nyalja, hányni tudnék. Utána pedig mennek az orvoshoz, hogy ez meg az a baj...

Ha viszont valaki csak így tud állatot tartani-szeretni, hogy csapatban tartja a házban és ők az urak, tegye. De akkor oda nem való gyerek! Főleg nem örökbefogadott, akinek amúgy is van elég lelki baja, nem biztos, hogy hiányzik neki egy idebeteg vinnyogó görcs. Igen, persze az állatok a legjobb lelki-rehabilitálók. De csak bizonyos esetekben!

Ha én lennék a gyámügyes vagy akárki aki örökbefogadási ügyben illetékes, garantáltan nem engednék ilyen helyre (sem) gyereket. Már csak szimplán higiéniai okokból sem.

Szóval tényleg nem bántani akarlak, nincs is jogom belszólni, hogy élsz. De ha ilyen kutyákhoz ennyire ragaszkodsz, hogy ilyen komoly gondokkal is kizártnak tartod, hogy "szabadulj" tőle, akkor bennem feljön a kérdés, hogy komolyan gondoltad a gyereket? Most tökmindegy, hogy saját örökbefogadott.

A gyerek sem lehet úr a háznál, de ne legyen alárendelve az állatnak. Két ekkora problámával (kutya-gyerek) hogy fogsz boldogulni? A gyerektől sem lehet "megszabadulni", ha mégsem megy. Vagyis vissza lehet adni, de az olyan, remélem érted....Szóval értem, hogy ragaszkodsz a kutyához, de ennél komolyabban és felelősebben kellene gondolkodnod ahhoz, hogy szülő legyél.

A kutya érdeke sem igazán kívánja, hogy ilyen idegbeteg életet éljen.

Nyuszim van és ölni tudnék érte. De nevelem (oké te is:))és ha látom, hogy most hiszti van és csakazértis, akkor vissza a ketrecbe, bünti. Jó, a kutyát nem lehet bezárni...De nem engedném a kicsi gyerekem közelébe,mert bár nem harap csak játékból fogaz néha, ez szülhet bajt.

Szerintem gondold át. Ha tényleg tiszta szívből vágysz egy gyerekre,akiért mindent meg akarsz tenni és nem csak pótlék , vagy hóbort, vagy csak gondozási ösztön, akármi,akkor a kiskutyával kellene valamit kezdeni.

Te tudod, miért fogadtok örökbe, de a kisbaba, gyerek nem csupán egy öltöztetős-babusgatós játékbaba, mint egy zsebkutya.

Én a helyedben beszélnék az örökbefogadást intéző "illetékessel" erről, hogy tényleg ne az első családlátogatáson bukjon ki a dolog, mikor már a gyerek ott van.

Sajnos a kiststű kutyák alapból idegbetegebbek, ezek a kis dísznek való állatok pedig a sok genetikai bizgerélés miatt még labilisabbak. Hidd el, neki sem jó, hogy egész nap idegesen ,feszülten, agresszívan tölti az idejét. Gondolj bele,milyen vagy egy átidegeskedett nap után. Ha ilyen súlyos a helyzet, talán mégis az altatás lenne a megoldás :(.

És egyet ne felejts el: a szaporítás és a tenyésztés nem ugyan az! A felelőtlen, meggondolatlan szaporítás következménye egy ilyen állat. Ezen pedig semmi neveléssel nem tudsz válatoztani sajnos. Az pedig nem elég, hogy "amúgy" okés a kutya, ez az egy baja épp elég nagy sajnos!

Nem tudom, segítettem-e, de minden esetre nem lehúzni akartalak,csak nagyon komoly a problémád és fennakadtam egy pillanatra a kérdésen...

Te magad vagy a szaporítók mintapéldánya! Ideggyenge, harapós, kutyákat szaporítassz (ugyanis a tenyésztés a fajta javítása érdekében történik, tehát amit te csinálsz az már eleve nem is lehet tenyésztés), más nevére törzskönyvezteted őket (már ha igaz), arra sem vetted a fáradtságot, hogy saját kennelnevet válts ki, fogalmad sincs a kutyatartásról és kutya nevelésről, eszedbe se jut, hogy kutyaiskolába vidd a kutyáidat és hogy úgy egyáltalán kutyához méltó életmódot biztosíts nekik.

De ami a legmegdöbbentőbb: Az ilyen ember hogy a fenébe megy át a teszten, hogy egy ember gyerek örökbefogadására alkalmasnak találtassék?!?!?! Ezt magyarázza már meg nekem valaki!