Mit tegyek, megengedjem vagy sem?

Egy családban mindenkinek kell akarni a kutyát. Hiszen együtt élnek majd vele tizen évig. A lányod kamaszodni fog. Programok a vele egykorúakkal. Általános után tovább tanul, amikor is lényegesen több lesz a tanulni való. Osztályprogramra, kirándulásra megy több napra. És még lehet sorolni azokat a helyzeteket, amikor a kutyára nem fog idő jutni a lányodnak.

A tengerimalac teljesen más kategória, mint egy kutya.

Ha te nam akarod, akkor ne. Majd felnő, elköltözik, és lehet kutyája.

Én is szerettem volna gyerek koromban, de nem engedték. Felnőttként van (illetve most pont nincs, majd júniusban jön). Ettől még nem volt boldogtalan gyerekkorom. Nem kell mindent megadni neki, amire vágyik. A kutyát mindenkinek akarnia kell a családban, különben nem öröm, hanem veszekedésforrás lesz.

Csakhogy hozzak egy pozitív példát is(de az előttem szólóknak is teljesen igazuk van):

Én 10 évesen kaptam az első kutyámat majd 13 évesen a másodikat(ami eredetileg apáé, de nem foglalkozott vele), most pedig 19 vagyok és még mindig nem untam meg őket. Mindig túlélik azt az évi összesen egy hetet, amikor nem vagyok otthon, és nem foglalkozom velük, de szerintem még a felnőtteknél is előfordul az ilyen ;)

Persze iszonyú sok lemondást igényel, de szerintem megéri, már nem is tudnám kutya nélkül elképzelni az életemet.

Vannak nem kutyás barátaim is, de őket is mindig ráveszem olyan programokra, ahová kutyát is vihetek magammal.

Mivel versenyzünk is, így nagyon sok olyan embert ismerek, akik hasonló helyzetben voltak/vannak, de csinálják rendületlenül.

Ha tényleg ennyire nem szeretnél kutyázni, akkor persze jobb, ha bele se vágtok.

Az első válaszolónak valóban igaza van :)

Én 14 éves voltam amikor megkaptam a kutyusomat, előtte volt tengerimalac, madarak, hörcsögök, egerek és végül jött a kutyus. Már 10 éves :) és mindig imádom én sem untam rá. Azóta már dolgozom 3 műszakban ráadásul de mindig szakítok rá időt munka előtt után és amikor sulis voltam akkor is. Ha valaki akarja akkor meg lehet oldani mindent. Imádom és nagyon fontos számomra. De ha te nem szeretnéd akkor lehet mégsem olyan jó ötlet. Várjatok még vele hátha Te is kedvet kapsz még a kutyázáshoz :)

Utólag azt kell mondanom igaza volt apámnak, hogy nem engedett kutyát tartani gyerekkoromban. Pedig nagyon akartam, minden létező kutyás könyvet kiolvastam a könyvtárból, spóroltam rá, mérlegeltem hogy milyen fajta lenne jó... de egy gyerek nem tud minden feladatot ellátni. Például télen amikor reggel és már délután is sötét van, leengednéd egyedül kutyát sétáltatni? Tisztáztátok a költségeket, amiket nyilván neked kell fedezni?

Próbáld ki, hogy innentől kezdve a nyári szünetig úgy csináltok, mintha lenne kutyátok. Legalább napi 3 séta (és akkor még nem kölyökről beszélünk, amit a szobatisztaságra szoktatás alatt 2-3 óránként vinni kell, éjjel is), mondjuk két félórás meg egy egyórás. Ennyit töltsön lent sétával a lányod. Jegyezd fel, hányszor jönnek majd a kifogások: álmos vagyok, esik az eső, tanulni kell a holnapi dolira, megy valami a tv-ben, stb. Tudd, hogy minden ilyen alkalommal neked kell majd vinni a kutyát, mert az nem opció, hogy nem viszi senki. Ha valóban annyira elkötelezett, hogy ezt 3 hónapig zokszó nélkül megteszi a képzeletbeli kutyával, akkor esélyes, hogy egy igazival is meg fogja. De még ezzel együtt is sok feladat és ahogy írtam, minden költség rád fog hárulni, így ha azt érzed hogy te egyáltalán nem akarsz egy kutyával együttlakni, akkor ne vállald be.

Azért mert te foglalkozol vele a legtöbbet közel sem biztos, hogy téged tekint falkavezérnek.( Lehet, hogy nálad igen de attól még nem ez a gyakori és a kérdező lányánal sem biztos, hogy a gyereket fogja) Abban szintén tévedsz, hogy egy határozott tinilányt (főleg 12-14 éves kor alatt) elöbb fogad el falkavezérni mint egy "tejbetök faszit" (itt most gondolom a kérdezőre/kérdező férjére, saját édesapdára célzol). A kutya legtöbbször azt fogadja el falkavezérnek akinek a legnagyobb a tekintélye a családban és ez az esetek legnagyobb részében nem a gyerek lesz. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekre teljesen máshogy tekint a kutya mint egy felnőttre. Ezért is érdeklődnek a menhelyek örökbefogadás elött, hogy van-e 14 éves kor alatti gyerek. Kb ez a 12-14 év közötti kor amikor a kutya kezd elfogadni felnőttnek.

Az viszont, hogy kitartassz a süket kutyád mellet dícséretes.