Összeférhetetlenség - ajándékozzam el szeretett kutyámat?
Sziasztok. Első kutyás anyuka vagyok. Menhelyről hoztam pár hónapja egy helyes, kis növésű kutyát. Nemrég költöztünk kertes házba - nem gyerek koromban nem lehetett kutyám, pedig nagyon szerettem volna. Gondoltam, itt az alaklom, a gyerekeim is örömmel várták. Az első hónapokban nem is volt gond, a rágásra,kisebb neveletlenségekre felkészültem. Videókból tanulmányozom a kutya nevelést. Sajnos a későbbiekben úgy láttam,a gyerekeim egyre inkább elvesztették a lelkesedésüket a kutya iránt. Hangsúlyozom, nem kifejezetten nekik vettem, hiszen én akartam gondozni, viszont a fiam kifejezetten kijelentette,hogy vagy ő,vagy a kutya - nem bírja elviselni. Ugyanis pár hete megharapta a kutyus- pedig nem volt nagy harapás,inkább játékos - a nadrágja kiszakadt - de attól kezdve kimondottan tart a kutyától. Hiába taníthatom, nagyon makacs,szófogadatlan a kutya. Külön probléma,hogy jóformán napi szinten jönnek hozzám vendégek - a munkámból is kifolyólag - minden vendégre rátámad. Mivel csak nyolc kilós csöppség,nem túl félelmetes,de sokan kifejezték már nemtetszésüket,olyan ismerőseim is vannak,akik kifejezetten kifejtették,hogy a kutya negatív kisugárzású, és nem mernek hozzám jönni (pedig ők elvileg állatbarátok).
Tudom, nevelni kell - de valahogy nem megy. Tervezem a kutyaiskolát is, de a harapás óta a fiam sürgeti, hogy mielőbb ajándékozzuk el a kutyát. Egy éves sincs, most könnyebben találunk neki gazdát, mint ha idősödne - határozottabb,tapasztaltabb gazdinál talán boldogabb lehetne.
Kettősség van benne, mert a helyzet ellenére nagyon a szívemhez nőtt a kutya, megsiratnám, miután elajándékoztam - de sajnos a családtagok nem így érzik. Bonyolítja a helyzetet, hogy a menhelyen aláírtam a szerződésüket, hogy nem ajándékozhatom el, csak rajtuk keresztül - viszont a menhelyre nem vinném vissza,pláne ilyen hidegben. Nagyon szép kutya, szerintem nem is komoly nála a viselkedészavar, biztos találna nálam ügyesebb gazdát.
Volt már valaki hasonló helyzetben - előbb nagyon akarta, majd megbánta a kutya vállalást?
Ilyen esetben mit lehet tenni?
Valóban nem volt nagy harapás, csak csípés, nem vérzett, csak lila folt maradt utána pár napig a gyereknek, és egy jó kis nadrág bánta. :( A kutyus nekem is szereti játékból rágcsálni a kezemet, ami időnként fáj - de valóban túl reagáltuk a dolgot.
Utólag belátom,hogy vaklármáztam, most már a fiam is visszaszívta, amit mondott, a kutya mindenképpen marad, csak el fogunk bírni vele! :)
Egyébként a fiamat kis korában egy amstaff megkergette, persze, csak játékból, nem lett baj belőle, azóta vegyesen viszonyul a kutyákhoz, csak a kicsiket szereti, és valóban fájt neki a csipkedés. De valóban megfutamodás lenne eltávolítani szegény kutyát, és úgysem tudnám odaadni...:)
(a fanatizmusról még annyit, hogy nagyon elszomorító, sokan nem az állatokat védik, hanem az embereket utálják - egy anyának akkor is a gyerekei a legfontosabbak, ha imádja a kutyáját, és egy gyerek felett sem lehet pálcát törni, ha megijed egy nem várt dologtól)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!