Összeférhetetlenség - ajándékozzam el szeretett kutyámat?

Kezdésnek mindenképp azt javasolnám, hogy keressetek fel egy szakembert. Ellátogat hozzátok és megnézi milyen a helyzet, hogy viselkedtek a kutyával, ez alapján tud segíteni, hogy min kéne változtatni. Persze ez a válltozás nem fog egyik pillanatról a másikra megtörténni, sok idő és kemény munka szükséges, de nincs minden veszve. Kutyaiskolát is mindenképp érdemes lenne csinálni, már csak a szocializáció miatt is.

A fiaddal próbálj meg leülni és megbeszélni ezt az egész kutyás témát higgadtan, ha képes feldolgozni a történteket és adni egy második esélyt a kutyának akkor még a végén meg is szereti. Sajnos az agresszió és a támadás nem mindig a kutyán múlik. Az is lehet, hogy a fiad rosszul közelített hozzá, érezte a kutya rajta a félelmet stb, és ezért támadta meg. Egy gyerekkori barátom családjában is megtámadta a legkisebb gyereket (6) egy kutya(Yorki méretű, fogalmam sincs milyen fajta), bár nem a sajátjuk. Most 4 évvel késöbb vettek egy kutyát. A gyerek azóta megbékélt a kutyákkal, néhány nagyobb testűtől tart még de a sajátjukat szereti és szívesen tölti vele a szabadidejét. Szerintem a fiadnak is idő kell amég feldolgozza ezt az egészet.

Ha pedig nincs más járható út akkor vidd vissza a menhelyre, de ott a támadás tudatában valószínüleg elaltatják.

Kedves kérdező! Minden kezdet nehéz sajnos, nekem két kutyám van, az első egy nagyon nyugodt, oda teszed ott marad nagytestű szobadísz. Örökbe fogadtam mellé egy pit bullt, na ott azért vannak problémák, végletekig kutyamániás létemre is néha elgondolkodtam, hogy "kell ez nekem"? Közben kiderült, hogy terhes vagyok, sőt veszélyeztetett, szóval nem egyszerű a helyzet. De annyi szeretet tud adni, hogy tudom, hogy mindent meg tudunk oldani, és tavasszal én is viszem suliba, és tudom, hogy össze fogunk kovácsolódni. Neked is kitartást kívánok, az a lényeg, hogy te mit szeretnél, egy 14 éves fiú már nem olyan kicsi, hogy ne értse meg, hogy a te kutyád, és neki el kell fogadnia.

A pibbú utálónak meg üzenem, hogy ismerkedjen meg 1-2 bull típusú kutyával, és utána alkosson véleményt, a hülyeséget meg főleg ne terjessze. A pit direkt úgy lett szelektálva, hogy nem támadhat emberre. Amelyik emberre tamad, ott komoly problémák állnak fenn, ami nem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Gyereket amúgy sem hagyunk kutyával felügyelet nélkül!

Én azt ajánlom,hogy már holnap keress egy kutyasulit és vidd el minél többször,tanuljatok mindketten.

Várj 1-2 hónapot,ha sikerül javulást elérni és egyre jobban megnevelni,akkor maradjon.

Ha nem megy a dolog,akkor viszont tényleg vidd vissza a menhelyre.

De én adnék egy esélyt.Valószínű,hogy a nem megfelelő nevelés miatt harapott.Viszont ez nem játék,főleg ha sok ember megfordul nálatok. Még egy ilyen harapás,és ha jelenti valameilyk vendéged,akkor valószínű elaltatják és téged is megbüntethetnek..Nem játék.

De én nem is szabadulnék meg tőle az első nehézségnél.Viszont segítség kell a nevelésben.

Ha még nem döntötted el, hogy mindenképpen megválsz tőle, akkor szerintem ne egy kutyasulis csoportba menjetek el, hanem keress a környéketeken egy olyan szakembert, aki vállal egyéni órákat is. Jó lenne, ha csak Ti lennétek a kutyával és hozzáértő szemmel látná valaki, hogy mi a gond. Lehet, hogy nem is olyan nagy a probléma, hanem viszonylag egyszerűen meg lehet oldani.

Minden kutya nevelhető, ha a tied még kölyök, akkor pláne, de lehet, hogy sok energiát fog igénybe venni.

Az a baj azzal, ha visszaadod a kutyát, hogy

1. ha nem találnak neki gazdit, lehet, hogy elaltatják

2. a gyerekeidnek azt "tanítod" ezzel, hogy ez csak egy kutya, lecserélhető, adható, vehető.

Természetesen a gyerek az első, de ha te szereted a kutyust, akkor ne add fel erőfeszítés nélkül.

A kutyáknak nagyon jó radarjaik vannak. A kutyád pontosan tudja, hogy haragszanak rá. Nem tudja, hogy miért, ettől frusztrált lesz és kész az ördögi kör. Ha adtok neki új esélyt, azt mindannyiótoknak akarnia kell a családból.

Ha mégsem sikerül, akkor vidd vissza a menhelyre és reméld, hogy találnak neki olyan gazdit, aki boldog lesz vele.

És ne legyen több kutyátok.

Tehát a 14 éves fiad retteg a 8 kilós kiskutyától.

Elég kiábrándító, hogy ezért le akarjátok passzolni.

A kutya neveletlen, kamasz, de persze egyszerűbb megszabadulni tőle, mint rágyúrni a problémára. A fiad (és ezt nem sértésnek szánom) kicsit mimóza is szerintem.

Én a helyedben megtanulnám kezelni a kutyát (akár segítséggel), nevelném és a fiamnak is megtanítanám, hogy hogyan bánjon a kutyával.

Ha meg sok a jövés-menés, akkor szerezz be szobakennelt és tedd egy félreeső helyre a házban. Vendég jön - kutyát szép nyugodtan beküldöd a szobakennelbe - ha a vendég vevő rá, akkor kutyát később kiengeded. Ha pofátlankodik a kutya, leszidod, ha normálisan szaglászik, akkor kapjon a vendéktől valami jutalomfalatot. Ha a kutya a csengőre, kopogásra, kaputelefonra megbolondul, akkor külön képezni kell arra, hogy nyugton maradjon ilyenkor.

Semmi nem jön magától.

És mondom mindezt úgy, hogy nekem sintértelepről van egy keverékem, eleinte angyal volt, majd agresszív lett (velem sosem, de más kutyákkal és bizonyos emberekkel igen), én is kikészültem tőle, aztán összeszedtem magam és megneveltem. Ma már 1-2x elég rászólni, ha pofátlankodni kezd és abbahagyja.

Szóval igen, van más lehetőséged: foglalkozni komolyabban a problémával és akkor eredmény is lesz.

18-as vagyok. Általánosságban még annyit hozzátennék, hogy amikor kutyát nevelt, MINDIG következetesnek kell lenni.

Ha kitalálsz valami szabályt, akkor azt MINDIG tartasd is be. Mindig legyél kitartóbb, mint a kutya. Minden olyan viselkedést tilts, ami NEKED nem tetszik! A helyes viselkedést pedig jutalmazd! Játék, kaja, simogatás, kutyája válogatja melyiket értékeli a legtöbbre. Dicséretnél se az legyen, hogy visítasz, mint a szopós malac és körbetáncikálod a kutyát, hanem egy lelkes "Nagyon ügyes!" és egy falat/simogatás legyen, hogy ne izguljon fel túlságosan a kutya, mert a cél a nyugodt(!) és engedelmes kutya, nem az ugrabugráló engedelmes kutya :D

Rossz viselkedés kezelése: csírájában kezeld, az első ronda nézésnél szólj rá. A bünti mindig legyen arányos a rosszalkodás mértékével. Egy határozott NEM, egy hangos EJJ, grabancrázás szerintem a ti esetetekben elég lehet. Sose hagyd, hogy elfusson és hülyére vegyen, menj utána, szidd le. Ha nagyon őrjöng valamiért, akkor megfogod, kicsit odébb viszed és ott szidod le, hogy el is jusson a tudatáig.

Naponta vidd sétálni és tanítgasd.