Szeretett kiskutyám agresszív lett - félek. Teendő?

Sziasztok! Van egy tíz hónapos kutyám, ivartalanított hím, puli keverék. Első kutyánk, nagy szeretettel fogadtuk örökbe öt hónapja. Minden létező kutya nevelési tanácsot elolvasok, bár kezdő vagyok, de lelkiismeretes. Az első hónapokban nem észleltem gondot, annyi volt csak,hogy nem behívható, hiába jutalmaztam, tanítgattam. A gond pár hete jelentkezett: nagyon agresszív lett, főleg a családtagjaimmal. Sosem vertük, sőt, inkább kényeztettük, bár a határokat kijelöltük - pontosabban próbáltuk kijelölni. A kutya nagyon erősen domináns, újabban párzó mozgást végez a lábunkon,ha eszünk, ránk mordul. Az tette be a kaput, hogy mind a két gyerekemet megharapta, és szerintem nem játékból tette. Mintha valami idegrendszeri betegsége lenne - szinte egész nap nyugodt, aranyos,de este órákon keresztül cseszeget, valamelyik családtagomnak esik neki,a nadrág szárat rázza. Úgy büntetem,hogy kis időre kiteszem az udvarra, hogy lehiggadjon. Otthon dolgozom, állandóan velem van, sokat sétálok vele, de mégsem fogad szót. Nagyon el vagyok keseredve, mert már szinte félünk tőle, mikor kergül meg. Sajnos fontolgatom, hogy visszaadom a menhelyhelyre, ahonnan hoztam, pedig a szívem szakad meg. Tudtam, hogy minden kutyával van gond, nem zavar, ha rombol, szétrág mindent, de a harapást-pláne tíz éves gyerekemen - nem tűröm. A gyerekek nagyon szerették, szépen bántak vele, de a harapás óta ők is azt mondják, váljunk meg tőle... Kis-közép termetű - tehát nem igazán félelmetes, de ha begorombul,van ereje.

Terveztem a kutyaiskolát de így télen nehézkes lenne - de addig is százszor megtámadhat - mintha időzített bombával élnénk...

Kérek mindenkit,az alázó, agresszív hozzászólásokkal kerüljenek, nem érzem magam felelőtlennek, csak sajnos összeférhetetlenség van.