A kutyam miert nem erti a szidast?

Más és más a kutyák ingerküszöbe. Van, amelyiknek egy csúnya nézés is elég, van amelyiket fizikailag kell megrendszabályozni.

Egyébként, ha a rászólásra abbahagyja a tiltott dolgot, akkor érti ő, csak nincs betojva úgy tőled, mint a másik - ami nem baj.

" rászólásra abbahagyja a tiltott dolgot, akkor érti ő, csak nincs betojva úgy tőled, mint a másik - ami nem baj.

"

Hát...

Ezzel így alapvetően maximálisan egyetértek, de remélem nem veszed sértésnek, ha 1 saját gondolattal kiegészítem, mert szerintem pont ezzel van baja a kérdezőnek.

Félelmet nem kell kelteni a kutyában, ez rendben van, meg az is, hogy abbahagyja a dolgot.

De!

Ha megfigyeljük, akkor egy helyes fegyelmezés soha nem akkor ér véget, nem szabad hogy akkor érjen véget, mikor az adott nem kívánt dolgot fizikailag abbahagyja!

Mert akkor bármikor újrakezdheti, hatástalan a fegyelmezés.

Egy fegyelmezést mindig addig kell fenntartani, (vagy fokozni, vagy már eleve olyan intenzitással kizökkenteni a cselekvésből a kutyát)

Hogy az a pszichés állapota változzon meg, amiben azt a rendetlenséget csinálta.

Fel kell hagynia azzal a felfokozott állapottal, amiben agresszív, domináns, vandálkodó, vadászós, ásós, egyéb dolgot csinált, és ehelyett meghunyászkodóan a gazdájára kell figyelnie.

Tehát nem fizikailag kell a cselekvésben megakadályozni, hanem pszichésen, elérni nála egy más mentális állapotot, amiben eszébe sem jut folytatni az adott dogot.

Ezért kérdeztem, hogy egész biztos örömében csóválja e a farkát.

Mert maga a farokcsóválás egy érzelmi megmutatkozás, és ez az érzelem egyáltalán nem csak öröm lehet.

Lehet pl "pitizés" ahogy egy alárendelt tag nyalja a fölötte lévő száját, lehet a domináns fél kedvében járása, hiszen ha általában örülsz a farokcsóválásnak, megdicséred, jó hangulattal köti össze, és egy fegyelmezéssel járó feszült hangulatot is oldani próbálhat farokcsóválással.

Szerintem eléggé el lehet különíteni, ha meghunyászkodva próbál játszani, vagy úgy mint máskor, közel "egyenrangúként" teljesen felszabadultan.

Ha az előbbi eset, akkor szerintem rendben van a fegyelmezés, csak ő így oldja a feszültséget.

Ha az utóbbi eset, ajánlom figyelmedbe szintén a #7-es válasz elejét:

Kicsit egyértelműbbé kell tenni számára a helyzet komolyságát, addig fokozva, amíg láthatóan komolyan nem veszi.

Ha ez azzal jár együtt, hogy oldalról kicsit rácsapsz kézéllel a nyakára, amitől megbillen a feje, és az egyensúlya, amitől meglepődik, és hatásosabban kizökken az adott állapotából, vagy hüvelyk ujjal megbököd a horpaszánál, ott, ahol a lovakat sarkantyúzzák, és összeugrik kicsit, mint ahogy te is, ha ott böknek meg,

akkor ezeket minden további nélkül be lehet vetni, nem fogja személyes sértésnek venni, csak javul köztetek a kommunikáció.

Ha ezt folyamatosan összekötöd egy higgadt, erőteljes tiltó szóval , hamarosan elég lesz a tiltó szó is.

A kutya nem úgy születik, hogy érti az emberi beszédet. A rászólásnak a megfelelő kommunikációval tartalmat is kell adnod.

A kutya akkor érti a szidást, letiltás, ha az adott viselkedést nem csak akkor, hanem teljes egészében abba hagyja. Vagyis ha egy-két rászólással el tudod érni, hogy többet ne rágja az ajtót. Ez meg van? Ha ez nem így van, akkor nyilván nem vagy egyértelmű a számára!