Ti hogy dolgoztátok fel a kutyátok halálát?

Tanács: ha szenved és nem gyógyítható, engedd el őt.

Sírj, amikor és ahányszor csak jólesik.

Addig, míg ő él, ne vigyél haza másik kutyát. Én azonnal nem is lettem volna képes. 1 év telt el, mire lett másik kutyám. Addig a kezdeti fájdalom után elkezdtem menhelyre járni sétáltatni, lelkemet gyógyítani. Végül onnét lett a mostani kutyusom.

Nagyon nehéz, és szomorú. Közhely, de az idő majd segíteni fog szépen lassan. És persze egy másik, teljesen más kutya is.

Ez az élet rendje, megszületünk és meghalunk, az állatok is. Nekem is kellett elaltatnom kutyát, cicát, mert már nagyon szenvedtek.

Ne hagyd szenvedni, ha tényleg nincs gyógymód.

Az élet megy tovább, mi akik itt maradunk éljük az életünket tovább, és szeretettel emlékezünk azokra, akik életünk részei voltak valaha.

17-es, gyanítom, hogy te szóltál már hozzá hamarabb is a témához, miszerint, amíg nem egy ember hal meg, az feldolgozható. (Ha nem, akkor bocs)

Senki nem mondta, hogy nem az. Mielőtt azt gondolnád, hogy nekem könnyű, elárulom, higy pár hete halt meg a testvérem nagyon fiatalon. Igen, tényleg nehezebb ezen túljutni, mint egy kutya halálán, de ettől még senkinek nincs joga elvitatni senkitől a kutyája felett érzett gyászt.

A kérdezőnek még annyit, hogy szerintem egyelőre ne ne vegyél magadhoz kiskutyát. Nagyon sok energiát igényel egy pici kutya nevelése és az idős kutyának stresszt jelentene egy új jövevény. Így, hogy fájdalmai vannak és alig él, nem hiányzik a tortúra.

Majd ha elengedted, tudni fogod, hogy mikor jön el az ideje egy új kutyának.