Hogyan dolgoztátok fel a kutyátok elaltatását?

Nagyon sajnálom öregem.Tényleg csak nagyon sok idő mire megemészted a dolgot.Mindig hiányozni fog neked.

Koplaltassátok, meg csak olyan kaját kapjon, ami a fajtájára szabott...és kapjon gyógyszeres kezelést...az enyém is hiperérzékeny és 7 éves múlt, de még egyáltalán nem olyan az állapota, hogy el kelljen altatni...és az enyém sharpei... ami szintén extraérzékeny fajta...nem feltétlenül kell elaltatni...

Én egy olyan kutyát veszítettem el, akivel szinte együtt nőttünk fel. 13 évet töltöttünk együtt. Szegény már nagyon öreg volt, az orvos az altatást látta a leghumánusabbnak. Én nem voltam képes mellette lenni, egyszerűen nem tudtam végignézni. Azóta már eltelt vagy 10 év is, de még mindig nagyon fáj, ha rá gondolok. Sajnos csak az idő segít ilyenkor, de mindig is hiányozni fog. Arra kell gondolni, hogy így nem szenved tovább.

3 évvel ezelőtt mi is el kellett altassuk Bongó kutyánkat, menhelyről vettük magunkhoz kölyök korában, pont az elaltatás elől megszabadítva…. Igaz, hogy csak 2 évig volt velünk, de mindenki nagyon oda volt érte, a gyermekek egyszerűen imádták, a kisebbik fiam folyton a hátán „lovagolt”. Aztán jöttek a problémák, amit evett kihányt, ha ivott az sem maradt meg benne, infúziókra jártunk másfél hónapig, hetente 2szer de nem javult. Aztán egy labor vizsgálat után kiderült, hogy daganat van a gyomrában, akkora mint egy pingpong labda. El kellett altatni. De addigra szinte már csont sovánnyá fogyott szegény, feküdt egész nap a kis helyén, mindig bágyadt volt. Ezt látva, bármennyire is fájt a tudat, hogy el kell altatni, arra gondoltunk, hogy itt már nem mi számítunk,és nem magunkra kell gondolnunk, hanem arra, hogy neki minden nap kín, és ebben az állapotban nem tarthatjuk tovább. A gyerekek tudtak róla, mikor bevittük elaltatásra, elbúcsúztak tőle, volt sírás ,könyörgés, minden, de megértették, hogy ez a kutyának már nem élet. A férjemmel elvittük az állatorvoshoz, simogattuk, elköszöntünk tőle, elmondtuk neki, hogy nagyon jó kutya volt, és nagyon szerettük, persze mondanom sem kell, hogy az én meglett és erős férjem is végig zokogott mellettem, míg megvártuk az altató ínjekció beadását. Nem volt könnyű az biztos, de legalább nem szenvedett többé már. Azóta is a kertünk végében van eltemetve, a gyerekek mai napig leszaladnak hozzá, és nem felejtette el őt senki. Sok erőt kívánok, kitartást, de ne feledd…. A kutya is érez, és szenved ha beteg, sajnálni lehet sőt kell is, de kínok közt tartani nem. Szerintem.

Szia! Pont 2 nappal ezelott altattuk el a kiskutyàmat Starkyt! 12 èves lett volna junius 24.en. Sajnos le àllt a vese mukodèse.. 8 napot volt korhàzban infuzion, aztàn haza engedtèk, làtszolag jobban volt de sajnos pènteken ujra le àllt a vese mukodèse plusz lebènult derèktol lefelè, csak huzta vonta magàt.Nagyon szenvedett nyuszitett egèsz èjjel szegèny! :( sajnos a klinika csak szombat reggel 9 kor nyitott!(Franciaorszàgban lakunk) Màr elore oda telefonàltunk, hogy itt a vège ugy làtjuk, mikor mehetunk? Aztàn nyitàs elott hàrom negyed 9 re fogadott minket! A karjaim kozt altatta el az orvos a kiskutyàmat orokre! 2 injekciot kapott! Az elsotol elaludt a msàodik pedig leàlitotta a kis szivèt! :'( Semmit nem vettem èszre belole, hogy Starky meghalt csak azt làttam ahogy nèztem a kis szemèt (mert az àllatok szeme nyitva marad altatàskor is)Szoval ahogy nèztem a kis szemèt oleltem pusziltam, ès ahogy a màsodik injekciot megkapta akkor a kis szemèbol elhalvànyult a fèny.... :'( Akkor tudtam màr semmi sem fàj neki! :'( Szornyu èrzès volt! Napok ota nem tèrek èszhez! Kèszulj fel a legroszabbra mert sajnos nagyon nehèz lesz! Mi Starkyval mindig egyutt voltunk! Egyutt kelltunk egyutt fekudtunk. Itt Franciaorszàgban nagyon kutya centrikusak szinte bàrhovà magammal vihettem! Starky egyèbkènt egy Kan Normàl mèretu fajtiszta Tacsko volt :( Kitartàst neked! Probàlj eros lenni! Ne hibàztasd magad!!!! Csak arra gondolj màr nem fàj neki semmi!