Nem tudok örülni a kutyánknak? Vigyük inkább vissza?

Szerintem túlspilázod ezt a dolgot. Túl sokat agyalsz rajta, ahelyett hogy hagynád, hogy vigyed az ár.

Menjél le vele, sétáljatok, játszatok, nevess a kis bénázásain (picinek még olyan kis esetlenek :)) és ne azzal foglalkozz, hogy mi lenne ha.

Valamit gondolj arra, hogy több millió ember él együtt és nevel kutyát, nem egy agysebészet!

Szerintem kicsit túlaggódod a dolgokat. RÁ vágytál évekig. Ne azon gondolkozz, hogy mit csinálsz rosszul, hanem, hogy miket teszel a kicsiért.

1. kihoztad a menhelyről (ez az ő szemében már hőstett)

2. mindennap adsz neki enni, szeretgeted, sétáltatod (TE vagy számára az Isten)

3. A betegsége ellenére szereted

Azon felesleges paráznod, hogy bántjáke a nagyobb kutyák. Vidd el kutyaoviba, kutyasuliba ott megtanulja, hogy hogyan kell viselkedni a többi kutyával.

Beparáztál kicsit, nem baj idővel felengedsz és hidd el jó "anyukája" leszel a kicsinek.

Beszéljétek át ALAPOSAN egy dokival a betegségét, milyen fázisban van, milyen gyógyszer kell, mire kell figyelni, stb.

Aztán ha 1-2 hét után kicsit beszokik, menjetek kutyaoviba, majd kutyasuliba, ahol Te is magabiztosságot szerzel a többi kutya közt...mert ha Te így félsz már most, hogy más kutyák mit csinálnak vele, ez még rosszabb lesz...

Mikor mi elhoztuk az elso kutyank, pont igy voltam vele en is, nekem is ezek a kerdesek merultek fel: "biztos boldog-e velunk?" "nem lenne-e jobb helyen masutt?" ezek es ehhez hasonlo gondolatok. Aztan lattunk egy suket, szinten epis kb 8 honapos kutyat, aki vidaman elte az eletet a gazdaja mellett. Rohadtul nem erdekelte a gazdajat, hogy suket, vagy epis es tok jofej volt a kutya. EN elegge elszegyeltem magam, es nagyon gyorsan magamba szalltam, mert a hozzaallasom nem volt megfelelo. Azota sem tudom mit rinyaltam, akkor hisz annyi hihetetlenul jo, vicces, kedves pillanatot szerez nekem minden nap. Lesznek jobb rosszab pillanatok, de mi mindig azt mondjuk "ezt teptuk ezt szagoljuk" azaz ha eheznem kellene sem adnam a kutyam semmi penzert, ha kell krumplit sutok masodallasban egy mekiben, de ott szaradjon le mindket kezem, ha leadnam barhova is!

Sok dologra nem keszulhetsz fel, azt ad az elet amit, neked a dolgod az, hogy a lehetosegeid szerint hozd ki belole a maximumot. Nem lehet minden kis kihivastol elfutni az eletben, marpedig ez ha nem is a legkisebb, de az epilepszia, azert nem egy sulyos patella, gyogyszerekkel szepen mederben lehet tartani.

A masik minden kiskutya vinnyog az elejen, mert nem tudja mit akarnak tole (legtobb normalis kutya megismerni szaglas alapjan) es ilyenkor kovetik el a legtobben a hibat elkezdik bevedeni, felkapkodni stb. Hagyni kell hogy megelje es eltanulja a dolgokat a tobbiektol, normalis esetben a kutyak 90% nem akarja megolni egymast csak megismerni.

Nekem csak mentett kutyáim vannak.Ehhez képest nem költőttem sokat orvosra,míg meg nem öregedtek.Most persze,idős korukban több gondoskodást igényelnek.

Előző kutyámat Kutyaviadalosoktól mentettem.Ehhez képest ugyanebből a fajtából a vele egyidősek már mind a föld alatt voltak.Ő meg ahhoz képest,hogy mentett volt,17 évesen még szaladgált.