Szerintetek jó döntést hoztam a kutyámmal kapcsolatban?

Tudod, mi nem voltunk ott és láttuk mennyire szenved a kutya. Meg azt se tudjuk pontosan mit mondott az állatorvos. De ha már felajánlotta az altatást akkor következtetni lehet hogy tényleg nagyon szenvedett szegény.

Ez egy olyan helyzet, hogy már nem tudjuk mi lett volna ha nem hagyod elaludni. Az még borzasztóbb lett volna ha végig nézed szegény kín keserves halálát.

Ha erre visszagondolsz, akkor csakis arra gondolj, hogy jó döntés volt, mert egy halott élőlényt már nem bántja hogy meghalt. De viszont az élő és egyben szenvedő viszont meghalna hogy elmúljon a fájdalom. Jó döntést hoztál, megszabadítottad a halálos fájdalmaitól. És soha többet ne gondolj arra, hogy mi lett volna ha.. Megtörtént és a kisebbik rosszat választottad ahogy ennek lennie kellett!

Hát nézd, a mi egyik kutyusunk is szenvedett olyan súlyos mérgezést egyszer, hogy összeomlott a keringése, hajszálon függött az élete, de a mi állatorvosunk nagyon profi volt és fel sem merült az altatás, nagyon sokat küzdött érte és megmentette. Nem is lettünk volna képesek elaltattatni.

Előtte sok évvel volt egy keverék kutyusunk, rajta nagyon fiatalon egyik napról a másikra súlyos epilepszia jött ki, szinte folyamatosan rohamai voltak, lázas volt... akkor is kitartottunk, de neki jobb lett volna, ha előbb elengedjük, mert sokat szenvedett, de elvileg kezelhető lett volna, csak akkor még nem voltak itt elérhetőek olyan gyógyszerek kutyáknak, de reménykedtünk...

Kinti cicáink közül szintén sok évvel ezelőtt kettő múlt ki sajnos mérgezés miatt, akkor meg is mondta az akkori állatorvos, aki sajnos inkább csak tehenekhez és lovakhoz értett, hogy nincs mit tenni... de altatni nem akart, így hát végignéztük, ahogy 1 nap alatt elmennek, sok szenvedés között. Akárhányszor eszembe jut, a szívem szakad meg, hogy nem tudtunk tenni semmit.

Nincs annál rosszabb, mint amikor a kicsinyed az öledben sír a fájdalomtól, és nem tudsz segíteni rajta.

Ezek viszont tizenpár éve történtek, akkor itt falun tényleg nagyon kezdetleges volt a kisállatok orvoslása.

Ma már máshogy van, nagyon sok kutyás, cicás, állatvédő barátunk van, és sok csodát láttunk már. Ma már, ha van esély, bármennyi esély arra, hogy túléli, akkor érdemes megpróbálni, legalább amíg megkapja a gyógyszereket, az infúziót, fájdalomcsillapítót... ha olyan súlyos az állapota, úgyis elmegy. Én nem adtam volna fel.

DE te ezen már ne rágódj. Már megtörtént. Gyorsan kellett döntened, a kutya szenvedett, és te így láttad jobbnak. Sosem fog kiderülni, mi is történt vele, és mennyi esélye lett volna.

Csak arra gondolj, hogy már a szivárványhídon túl van, ahol boldog és nem fáj neki semmi. Mindig fájni fog, de ne emészd magad.

Egyébként igen, a legtöbb mérgezésnél, ha nem kapnak gyorsan kezelést, akkor pár órán belül vége sajnos.

A mérgezést okozhatta permetszer, gomba, béka, csiga, valamilyen növény, kifolyt vegyszer, vagy valamilyen étel... de sajnos az sem ritka, hogy szándékosság áll a háttérben, és valaki bedobott valamit a kertbe.

Ezt senki nem ítélheti meg számítógépen keresztül.

Te voltál ott, te beszéltél az állatorvossal, te láttad az állatot.

Nyilván jószándék vezérelt, és soha nem tudatod meg, "mi lett volna, ha".

A rendelkezésre álló információk alapján hajlok arra, hogy jól döntöttél, de még ha nem is így lett volna, akkor sem vethetne senki a szemedre semmit. Nagy stressz elveszíteni egy állatot, és nagyon nehéz meghozni egy egy ilyen döntést.