Szeretnék egy kutyust, de anyukám nem engedi, hogy legyen. Mit tegyek?

Biztosan az lehet amit te mondasz kedves 21-es. Nem am az, hogy az ember probalja meggyozni a masikat, hogy hozzon feleloseg teljes dontest (persze egy 13 eves gyerekrol beszelunk jobbara azt sem tudja mi az) es legyen turelemmel, amig o maga is meg tudja teremteni az allat jo eletehez szukseges felteteleket. Az en gyerekem odallitana a kutya aranak a felevel, lenne diakmunkaja tobb kerdesem nem is lenne a kutyatartassal kapcsolatban (amugy van) mennenk es elhoznank amelyiket szeretne, mert latnam mogotte az igazi "akarast" nem pedig csak valami futo hobortot.

Ezek a kutyak lesznek azok akikkel nem fognak foglalkozni es raunnak, elhidegulnek, mert a disco az uj cipo vagy a csajozas/pasizas sokkal fontosabba valik tulajdonkeppen ertheto okok miatt. A hozzad hasonlok meg batoritjak latatlanba, aztan mit erdekel teged, hogy mennyire nyomoritjak meg a kutyat a fentebb taglalt okok miatt.

Sajnos ha anyukád úgy gondolja, hogy nem akar lakásban kutyát tartani, azt nemigen fogod tudni megváltoztatni.

Én is így éltem gyerekkoromban. Bár nekünk kertes házunk volt, és évek könyörgése után lett kint tartott kutyánk végül.

Sokat nem tehetsz. Ne hisztizz, csak szépen kérd anyukádat, hogy akkor legalább annyit tegyen meg a kedvedért, hogy míg egyedül nem mehetsz, menjen el veled menhelyre sétáltatni kutyusokat. Ez nem kerül pénzbe sem. Ha megismernek jól egy menhelyen, előbb-utóbb mehetsz majd egyedül is.

Jobb ötletem sajnos nincs.

Én is ebben a helyzetben voltam, de nekem azért nem engedték, mert társasházban élünk. Aztán lett egy csincsillám meg egy törpe nyulam, és látták hogy milyen jól bánok velük.. És megbeszték a szomszédokkal hogy hoznak ide egy kutyát.

Sok időt töltöttem azzal hogy "tabulmányoztam" a yorkikat, nekem yorkim.lett. ennek már 4 éve :)

Szerintem beszéld meg vele hogy egy hörcsögöd vagy valamilyen rágcsálód legyen, és így bizonyítani is tudsz.

Az a legfontosabb hogy bizonyíts. Tanulj jól, és segíts anyukádnak is :)

Örülni is fog neki, és párszor óvatosan említsd meg a kutya témát. Nálam ezek váltak be :)

én 10 évesen kaptam az első kutyámat és 13 évesen a másodikat. a szülői segítség nálam kimerült a (nem kis) anyagi támogatásban és a kutyasuliba/versenyekre való fuvarozásban. konkrétan nem engedtem, hogy játszanak a kutyával, nem akartam elmenni sehova az etetés miatt és a mai napig nem vagyok túl boldog ha elviszik őket sétálni. :) szóval én átestem a ló túlsó felére. minden percemet a kutyákkal töltöttem, és délutánonkénk, amikor kimentünk a barátaimmal a térre a kutyák is jöttek. szóval kedves előítéletes válaszolók, egy 10 éves gyerek is képes felelősséget vállalni egy kutyáért.

biztos, hogy nem azért nem akar anyukád kutyát, mert anyagilag nem férne bele? ezenkívül hacsak nem uszkárod vagy bármely más hipoalergén kutyád lesz, minden tele lesz kutyaszórrel és igenis nagyobb kosz lesz a lakásban. a szagról nem tudok nyilatkozni, a kiskutyám szagát kifejezetten szeretem (már gondolkodtam, h hogy lehetne parfümöt készíteni belőle) :)

ja és néha random dolgokat is szét fog szedni, ha épp olyanja van, vagy ha nincs lemozgatva.

szóval összegezve: egy kutya összeszőröz mindent, szétrágja a dolgokat és büdös. /már akinek/ de miért tartunk mégis? mert egy "örök" társ, hűséges barát és van egy saját személyi edzőnk.

akinek ez nem éri meg, meg tudom érteni viszont tényleg szívás, ha a gyerekének pedig megérné.