Kutya nélkül csak a boldogtalanság vár. Túloznék?

Ha a kutyázásban legfőképp a kutya birtoklása vonz, az igen, gáz. Én is odáig voltam értük, ezért mentem el menhelyre önkénteskedni, mert nem az érdekelt elsősorban, hogy nekem legyen egy kutyám, hanem kutyázni akartam. Nyilván szerettem volna sajátot, lett is idővel, de addig sem keseregtem, hanem felemeltem a seggem és kutyáztam. Mert érdekelt maga a kutya, mint lény, nem csak annyi járt a fejemben, hogy nekem rendelkeznem kell egy különbejáratú darabbal, mert csak. Sokan tanultam, tapasztaltam a menhelyes önkénteskedés során, sőt, aztán az is lett az első munkahelyem, ami révén hazavihettem a kutyámat, akivel még önkéntesként haverkodtam össze.

Mellesleg a leendő kutyád sem lesz boldog, ha te csak birtoklod, de más egyéb nem érdekel benne igazán. Ha meg akarsz is vele kezdeni valamit, akkor a menhelyi meló igazából jó befektetés, mert egy csomó olyan tudást összeszedsz, amit majd gazdaként hasznosíthatsz. Például rájöhetnél, hogy a panel-élet nem kínzás a kutyának. Együtt lenni a gazdával - ez a kutya álmainak netovábbja. Sok séta, közös program, együtt nézni az esti filmet - ez a boldogság a kutyának, nem a nagy kert, ami valójában csak egy nagy kennel.

Nekem sem volt kutyám hosszabb ideig (családi, magánéleti okok miatt), ezen az időszakon pontosan a menhelyi önkénteskedés segített át. Valóban nem ugyanaz, mint együtt élni a saját kutyáddal, de sokkal több, mint a semmi. Nekem lelkileg nagyon jót tett, és azoknak a kutyáknak, akiket kivittem rendszeresen sétálni. Boldogok, vidámak voltak ilyenkor. Lehet őket tanítgatni, nevelni is.

Megértem az érzéseidet, de attól nem lesz jobb, ha szenvedsz. Gondolkozz távlatokban, egyszer majd biztosan lesz kutyád. Addig pedig segíts magadon és azokon a kutyákon, akik kis kennelekben élnek a menhelyeken - vidd ki őket sétálni, labdázni, keféld ki a bundájukat, vigyél nekik pár finom falatot, tanítsd meg szépen sétálni pórázon, ülni, trükkökre stb.

Hidd el, jót fog tenni, és egyben jót is teszel.