Nem kellene ezért kegyetlennek tartanunk magunkat amiért ezt tesszük kutyáinkkal?

Nem rég ivartalanítattam a kutyám, de még most is teljesen látszik, hogy megviselte őt nagyon.

Szerintetek nem kegyetlenség az, hogy az ő akaratától független ( tudom, hogy ő nem tudna dönteni maga, de akkor is) ezt tesszük vele, mert tényleg jobb ha nem tüzel, vagy nem vágyódik a szuka után, neadjisten vemhes lesz. De honnét tudjuk, hogy ez neki mennyire jó? Hisz az operáció utáni fájdalmakat és kínlódást nem nekünk kell elviselni, hanem nekik, nem értem szóval. Csupán mert a létfentartási ösztön dúl bennük és ezért párosodnának ezért a kutya nem szenved, nem értem miért írják sokan ezt. Mert akkor minden más állat a bolygón akkor ugyanúgy szenved, érdekes módon ha vadállatként élne ott se tudna szaporodni mindig és el kell viselnie a tüzelő nőstényt, de nem érhet hozzá mert a falkavezére lenne a "dicsőség".

Szóval ha valaki tudna nekem erre választ, magyarázatot azért hálás volnék. Mert itt agyba-főbe megy a tanácsolgatás, hogy ivartalanítassák a kutyáikat, de épp kézláb magyarázatot nem hallottam, mert nekem az nem magyarázat: " ne tüzeljen, ne legyen vemhes, ne szenvedjen"

A betegségek meg egy másik dolog azzal tisztában vagyok én is. De magába, hogy az állat, hogy érezheti magát ezáltal.

Jah és megköszönném ha nem érkeznének tahó válaszok, mert csupán csak érdekel mások véleménye. Nekem is ivartalanított szukám van, de csak azért meg ez nekem kényelmesebb, önzőnek is tartom magam ezért, de továbbra is ivartalanítattni fogom a kutyáim, még ha nem is tetszik ez az eljárás.