Mikor választod a kegyes halált?

Ha egy állat feladja, akkor magától is elpusztul. Mellesleg ha fájdalmai is vannak, az állatok sokkal jobban tűrik, mint mi, gyenge emberek. Hadd küzdjön meg egyedül.

Pár éve voltunk hasonló helyzetben. Öreg kutyám, egyre rosszabbul lett, segíteni a doki sem tudott. Utolsó napokban már bekakilt, bepisilt, mert nem tudott felállni. Apum tiltakozott az altatás ellen, de pénteken belement, hogy hétfőn kijöjjön a doki. Mivel a kutyim inni sem tudott, a fejét sem volt ereje megemelni, és nem akartuk, hogy szó szerint kiszáradjon, inkább úgy döntöttünk, hogy ne szenvedjen tovább. Vasárnap reggelre viszont meghalt, utolsó este sírt csak, előtte egy pisszenést sem hallatott. Méltósággal hunyt el. Nagyon fájt, de ha hétfőn még élt volna, akkor kihívtuk volna a dokit. Én sem szeretnék úgy élni, hogy szenvedek, magam alá csinálok, nem tudok mozogni. Viszont, ha ivott volna, vagy eszeget egy kicsit, és fel tud kelni üríteni, akkor biztos nem jött volna szóba az altatás.

Szerintem erről állatorvossal is konzultálnod kellene. Énis voltam ilyen helyzetben de akkor még fiatalabb voltam 15 éves. Szegény Riki már nagyon öreg meg beteg volt, az állatorvosnál is voltunk ő mondta hogy már nem lehet segíteni rajta és hogy nem akarjuk e elaltattatni. Én kiborultam bőgtem hisztiztem anyám meg nem bírta nézni ugyhogy hazavittük a Rikit. Ez pénteken volt. Vasárnap délután rosszul lett. Egész délután az ölembe feküdt és egészen este 8 ig néztem ahogy szenved levegőért kapkod vonaglik. Láttam rajta hogy fél, hogy megijedt, de vasárnap lévén nem találtunk állatorvost aki ráért volna hogy elaltassa. Szóval 6 órán keresztül feküdt az ölembe és szenvedtt az én önzöségem miatt mert 2 nappal alőtte gyáva voltam elengedni. Megfogadtam hogy soha többet nem teszek ilyet.