Mikor döntöttél úgy hogy isten útját választod?

Mikor rájöttem, hogy erős hittel és tenni akarással el tudom érni azt, amit akarok. + rájöttem, hogy ehhez nélkülözhetetlen a szeretet misztériuma, amit igazán az isten által lehet érezni, hogy mi is ez az egész, miről szól a vallás. Nem vagyok bigott vallásos, nem járok templomba sem, de hiszem, hogy van Isten, van feltámadás. És nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük le az életünket itt a Földön. Szeretetben, vagy gyűlöletben, netán semleges közegben. Mikor erre rájöttem, akkor választottam önként ezt az utat.

Mikor nagymamám 5 éves koromtól templomba hordott (azaz kényszernek éreztem) akkor még nem éreztem, fel se tudtam fogni, hogy mi az, miért megyünk oda minden vasárnap.

Ötödikes koromban. Senki sem vallásos a családomban. Először csak azok az értékek fogtak meg benne, amelyeket akkor is gyönyörűnek tartottam, amíg nem éreztem istent:

- megbocsátás

- szeretet

- szegények, árvák, özvegyek megsegítése

- el nem ítélés

- ...

Aztán ültő helyemben egyszer eltöltött Isten. Abban a pillanatban teljességében átéreztem, hogy mennyire szeret, hogy mindig velem lesz, hogyha a tulajdon anyám is mondana le rólam, ő sohasem. Számos könyben kerestem, köztük a Koránban és a Védákban. De sosem töltött el az az érzet olyan erősen, mint amikor a Szentírást olvastam. Akkor és ott tudtam, hogy abban rejtezik az igazi Isten, aki még akkor, ötödik osztályban hívott el.

Nem neveltek vallásosan, de már érett egy ideje a változás, ami az érettségim környékén következett be. Akkor értek sorozatban a katarzisszerű felismerések, mi mindenért lehetek hálás Istennek. Mióta rábíztam magam, boldogabb és teljesebb életet élek, de nem azért, mert olvasni kezdtem a Bibliát, vagy ha úgy éreztem, bementem a templomba, ez legfeljebb csak egy része lehet.

Hanem azért, mert alapjaiban változott bennem sok minden. Élvezem az életet, és úgy élem, hogy inkább azt bánjam meg, amit megtettem, ne azt, amit elszalasztottam. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, nyitottabb a világra, az emberekre, akik szinte megtalálnak, talán, mert meglátszik rajtam, hogy azóta jobban érzem magam a bőrömben, és élvezem az apró örömöket is, aminek eredménye egy sokkal pozitívabb kisugárzás.

Tizenegy évvel ezelőtt.

Gyermekkoromban már kerestem Istent, kaptam is visszajelzést, de az élet a másik oldal elhúzott. Ovis voltam még amikor az első cigimet elszívtam és ekkor ittam az első korty pálinkát is, tizenkét évesen már letüdőztem a cigit, tizenhat évesen gyakran eszméletlenségig piáltam. Fiatal lányként jobban érdekelt a jóslás a szellem idézés. Ezek a dolgok nagyon jól működtek az asztaltáncoltatásban profi voltam. Mindig voltak szellemek akik szívesen "beszélgettek" velem. Persze voltak mellékhatásai is. Éjjelenként gyakran ébredtem arra, hogy valami fojtogat, nem kaptam levegőt. Akárha kétszáz kilós súly nehezedett volna rám. Ilyenkor önkéntelenül Jézust hívtam segítségül. Mindig bejött, mégsem változtattam az életemen. Aztán teltek az évek, felnőttem, éltem az egyik napot a másik után. Az élet értelme a bagó volt meg a kávé. Eljárni huszonegy éves koromtól már nem volt kedvem, kiégtem. Huszonöt voltam amikor Édesanyám meghalt. Gyászoltam és méláztam Istenbe vetett hitén. Aztán az egyik munkahelyemen jó kis csapat jött össze. Jókat piáltunk és szellemet idéztünk. Itt ismertem meg jelenlegi férjemet. Összeházasodtunk, amikor várandós lettem letettem a cigit. A párom hordani kezdett hanganyagot igehirdetésekről. Jókat nevettünk az elgurult drachma történetén, közben észre sem vettük, hogy az rólunk szól. Az Úr már munkálkodott az életünkben. Addig addig olvastuk a Bibliát jókat nevetve, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy elhisszük amit olvasunk, szívünk megnyílt és Jézust beengedte az életünkbe. Ennek 11 éve. Azóta élünk , Isten a férjem és én, négy gyermekünkkel, hitben, szeretetben.

15:48: A gonosz lelkek akikkel beszéltél nem tudják a jövőt. A jóslás lehet hogy csak véletlenül jött be, vagy pedig más ismereteikből éppen jól tudták megtippelni. Azt mondjuk nem értem hogy édesanyád halálának időpontját hogyan tudták eltalálni.

Szellemek nem járhatnak vissza a földre, legalábbis nem úgy hogy egy ember megidézi őket (ha Isten engedi akkor lehet hogy visszajöhetnek), amikor szellemekkel beszéltél akkor azok is gonosz lelkek voltak, akik szellemeket utánoztak.

Legalábbis én így tudom, remélem nem írok hülyeséget.