Ha félős vendég érkezik hozzátok, hogyan kezelitek a kutyátokat?

Ha jól értem, kinti kutya.

Ha megoldható, kicsukod, vagy becsukod valahova addig, ameddig a barátnődet beengeded a házba (egy perc sincs), aztán kiengeded (mikor kimegy a barátnőd, ugyanígy).

Vagy, ha otthon van egy családtag, megkéred, hogy fogja meg addig.

#10

Hát nem is zárom el a nagymamát meg a kisbabát sem, mert valakinek nem tetszik. Nem azt mondtam, hogy nevelje ki a fóbiát. Én ilyen vagyok, akinek nem tetszik az ne jöjjön hozzánk és ennyi.

De a kérdező még megfogni sem tudja (vagy meri?) a kutyát. Én se szívesen mennék be olyan helyre, ahol látom, hogy a kutyától még a saját gazdája is fél, pedig nekem a kutyáim a mindeneim. Itt azért komolyabb gondok vannak.

Ha valaki fél a kutyától, vagy allergás rá, akkor nyilván arra kis időre kizárom, bezárom, annyitól nem lesz semmi baj.

Az is igaz viszont, hogy vannak olyan rokonok, akik nem félnek a kutyától, egyszerűen nem szeretik az állatokat, nem tetszik nekik, hogy a házban van a kutya, hullajta a szőrét stb. Nos az ilyen nem érdekel. Ha nem tetszik neki nem kell eljönni látogatóba.

Egyébként az is elég lett volna kérdező, ha leállítod az ugató kutyát ls megfogod a nyakörvénél, amíg bejön az illető.

Azért nem mindegy, hogy miért jön hozzád az ember. Ha csak rokon és mondjuk kedvtelésből jön, akkor mondhatod neki, hogy nem vagy hozzá hajlandó alkalmazkodni, tűrjön el mindent ő bár szerintem ez akkor is furcsa. De ha pl a villanyórát jönnek leolvasni vagy te hívtad át őket, akkor elég gáz lenne neki azt mondnai, hogy k*ssoljon, mert a kutya itt családtag és lehet menni ha nem tetszik, hisz nem szórakozásból jött.

A nagymama meg kutya között az a különbség, hogy a nagymama ember. Neki megalázó lenne elraknák mert zavar egy vendéget. Plusz arról nem igazán hallottam még hogy valakinek nagymama vagy kisbaba fóbiája lenne (mondjuk lehet utóbbiról mégis hallottam, de az biztos, hogy sokkal ritkább mint a kutyás). A kutyának viszont mi baja lesz tőle? Semmi. Szégyenkezni fog? Nem hiszem. Akárhogy szereted őt, ő nem ember. Én jobban szerettem az első kutyámat mint az embereket. De ettől még ő kutya, és úgy is kell kezelni, mert neki az a jó.

Elzárás helyett nevelést javaslok. Persze nem megy egyik napról a másikra, de azt kellene elérni nála, hogy ne kelljen lefogni, sem elzárni, hanem ha rászólsz, hogy maradjon nyugton, akkor fogadjon szót.

Ehhez a folyamathoz jó, ha jönnek gyakran egyébként nem félős vendégek, akiket előre beavatsz abba, hogy kutyanevelés zajlik. :) Amúgy is célszerű megtanítani egy általános parancsszót a kutyának (pl. "nem", vagy "hagyd"), amivel arra szólítod fel, hogy hagyja abba azt a tevékenységet, amit csinál (jelen esetben a vendég ugatását). A tiltást lehet gyakorolni sok helyzetben, vendégektől függetlenül is.

Én is ilyen "félős vendég" vagyok egy ismerősnél.

Van egy kutyájuk, aki csak addig ugat, amíg be nem megyünk hozzájuk. Csengő nincs, ismerősék ajánlgatják, hogy nyugodtan menjünk be a kapun, ha nyitva van, a kutya úgysem bánt, nagyon szelíd. Csak ugat.

Mondjuk én alapból nem szeretek bemenni sehova (hacsak nem közeli rokon), amíg be nem engednek, de ha beengednek is, félek a kutyától. Tényleg barátságosan viselkedik egyébként, miután a kapun belül van már az ember. De én mindig úgy vagyok vele, hogy azért a fene sem tudja...

Aztán egy alkalommal viszont ez az egyáltalán nem harapós kutya majdnem megharapta a páromat. Az ismerősék azt mondták, hogy biztos a mi kutyánk szagát érezte rajta.

Előtte egyébként évekig jártunk hozzájuk gond nélkül, a kutya mindig "csak ugatott".

Én azt mondom, nem árt azt a kutyust addig becsukni, amíg a barátnőd bemegy, kijön.