Van egy 2 éves amstaffom (szuka), hoztunk mellé egy kölyköt (kan). A nagy nem akarja elfogadni a kicsit. Mi lehet a probléma, illetve megoldás? Bővebben lent.

A nagyról annyit kell tudni, hogy fél évesen került hozzánk és elég furcsa természete van már kis korától kezdve. Nagyon izgága, többnyire hirtelen mozdulatai vannak, nem az a tipikus amstaff viselkedés jellemző rá.

A kicsi 8 hetesen került ide, ő teljesen más természetű. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, ahhoz képest, hogy kölyök.

Az elején még elvoltak egymással, a nagy elég durván játszott vele, kitúrta a helyéről stb.. de minden rendben ment. Aztán már együtt aludtak, ettek, egy csontot rágtak.

Amíg a nagy meg nem harapta elég csúnyán. Nem csak odakapott, megtámadta. Az állatorvos után a kicsi elkerült tőlünk, de most bizonyos okokból most visszakerült hozzánk.

A nagy most elviseli, de többször morog, furcsán néz rá, figyeli, nyugtalan és van mindig egy érdekes mozdulata amikor a kicsi odamegy, a nagy ellöki a fenekével. Olyan mintha velünk is éreztetné, hogy a kicsi nem kívánt kutya számára. Fura a tekintete, dacos, ha szólunk hozzá nem figyel ránk.

Nagyon figyeltünk arra, hogy egyformán kezeljük őket. Nem tudom mi lehet a gond. Talán túlságosan is kötődik hozzánk a nagy és félti a helyét? Jelenleg nem igazán merem őket kettesben hagyni, félek, hogy megint történik valami.

Járt már valaki hasonló cipőben?

Orvosolható a probléma vagy bele kell törődni, hogy ilyen a kutya temperamentuma?

Várom a tanácsokat.

Köszönöm!