Ugye jogosan gondolom úgy, hogy megbocsájthatatlan amit tett a mamám?

Mióta ez történt, undorral tudok csak rá nézni, nem jön hogy hozzá se szóljak, rettenetesen haragszom a 'nagymamámra'de még ezt is nehezen írtam így...

Az történt,hogy vidéken élünk, épp gyümölcsöt szedni voltunk.Hallottam,hogy nagyon sír egy kiskutya,közel az úthoz. Elmentem megkeresni, persze a sáncban volt, valami szívtelen dög a városból ide kihozta(gyakori volt itt)

Arra gondoltam,hogy hazahozom, mielőtt nagyobb baja lenne és keresek neki gazdát, volt egy ismerősöm is akiről gondoltam,hogy befogadná.

Amint behoztam az udvarra mamám elkezdett kiabálni,hogy minek hoztam ide, tüntessem el azonnal, nem kell ide több kutya(van már kettő) mit képzelek, megfogja az ő állatait(csirkék,kacsák) Én meg vissza mondtam,hogy nyugodjon le, nem fogom megtartani a kutyát, csak kis ideig lesz itt,mert keresek gazdát és elviszik. Ezt mintha nem is hallotta volna,tovább duruzsolta a magáét.

Aztán kivittem ide a kapu elé,hogy ne legyen az a baja,hogy az udvaron hagytam, ameddig beszaladtam a telefonom után,hogy hívjam fel ezt az ismerősömet.

Miközben hallom,hogy megint nagyon sír a kutya, és az ablakból látom,hogy bottal kergeti az úton lefele. Kimentem nagy dühösen, annyira elöntött a düh,hogy ordibálni kezdtem vele, anyum csodálkozott,mert még sosem látott ilyennek.

Elmentem megkeresni,de már nem találtam sehol.Közben jöttek az ismerősök,hogy vigyék el, elmondtam,hogy nem találtam meg, nézzenek körül itt a környéken. Kis idő múlva hívtak,hogy megvan a kutya, de valami nincs rendben vele, megvan duzzadva a hasa és kedve sincs. Reggel mondták,hogy éjjel meghalt...

Ezt sosem tudom neki megbocsájtani, undorodok tőle, megölt egy ártatlan állatot. Ő persze nem érti,azt mondja nem hibás semmibe, nem érti miért haragszok rá egy kutya miatt, azóta is nyalja a s----m.

:(

19l