Nagyon el vagyok keseredve. Mit tehetnék?

Nem vagyok jó gazdi, pedig a lehető legjobb akartam lenni. Mindent elrontok.

A kiskutyám öt hónapos, kicsit több, mint egy hónapja került hozzám, és imádom. Naponta egyszer vagy kétszer sétálunk, egy alkalommal max. egy órát, de legtöbbször csak felet. Napközben ebben a melegben szerintem sokszor unatkozik, egy kiskutyától nem várható el, hogy egész éjszaka, meg még nappalis nyugisan feküdjön és aludjon, viszont nem csinálhatunk sok mindent. Klikkerezünk, hetente háromszor kap valamilyen csontot és/vagy szárított nyúlfület, ritkábban bikacsököt rágcsálni, mivel most fogzik, illetve pár naponta megtöltöm neki a Kong játékát, meg amikor apukám itthon van, elmegyünk a közeli patakra fürdeni, ezeken kívül nem sok mindent csinálunk. Alapból szereti feszegetni a határait, ha még unatkozik is, minden felnagyul a duplájára. Mindent ellop amihez csak hozzáfér, megrágja ezeket a dolgokat, ha megpróbálom elvenni, azt hiszi játszani szeretnék vele, elkezd rohangálni. Ha figyelmen kívül hagyom, szétrágja az adott dolgot. Ha kint vagyunk a kertben, berohan a virágok közé, és szinte mindent letör, megrág. Valamikor hallgat a tiltásra, de ha éppen úgy tartja kedve, tovább randalírozik. Felszedi a földről a rohadt gyümölcsöket, és az utcán is mindent feleszik. Ezt úgy csinálom, hogy tiltom, majd elveszem tőle a tárgyat, majd adok neki egy másik dolgot, illetve ha nem kapkod az után, amit elszedtem tőle, meg is jutalmazom. Séta közben, ha elengedem, akkor sem mindig reagál a behívásra, vagy csak másodszorra, harmadszorra. Ezt úgy próbálom orvosolni, hogy gyakran ha spontán odajön hozzám, kap jutifalit, meg akkor is, ha épp elsőre rohant hozzám behívásra. Amikor nagyon leköti valami és abszolút nem figyel rám, otthagyom, ilyenkor megijed, mert azt hiszi, egyedül marad. Ennek azonban kockázata is van, mert ebben az esetben szokott az történni néha, hogy kakit talál vagy valami más nyalánkságot, én pedig távol vagyok, és mire visszaérek, már bezabálta. A faluban retteg a kapun belül ugató (konkrétan hörgő és kiszabadulni akaró) kutyáktól, nem tudunk elhaladni előttük úgy, hogy ne cikázna össze-vissza, ne próbálna menekülni. Ma még hányt is a stressztől (csak vacsorát kapott a séta előtt nyolc órával). Még azt fontos megjegyeznem, hogy otthon a saját játékaival nem szeret pár percnél tovább játszani, a mi dolgainkkal viszont annál inkább.

A felsorolt problémák nem csak abból gyökereznek, hogy még kölyök, hanem abból is, hogy én pocsék gazdi vagyok. Utálom magam, amiért nem vagyok képes a kutyanevelésre, pedig annyira sokat készültem. Olvastam, kutyás társaságokba jártam. Most mégsem tudok kezelni egy kiskutyát, mi lesz majd kamaszkorában? A nagy gond velem, hogy az élet más területein is határozatlan vagyok, persze ezt most sem tudom kamatoztatni. Igyekszem fejlődni, de lassan megy, a sok negatív tapasztalat miatt még tovább csökken az önbizalmam. A kutyus nem tekint falkavezérnek, noha megpróbálok szabályokat felállítani, és még a formaságokat, a látszatevést, kapuszabályt is betartom.

A hétvégén megyünk először kutyaoviba, ettől változást remélek, de azért tőletek is szeretnék segítséget kapni. Mit tanácsoltok (akár bármelyik problémámra, vagy a bénázásomra)? Tényleg egyre szomorúbb vagyok, pedig igazán aranyos kis vakarcsom van ám, aki hosszú ideje az álmom volt.

15/L