Nagyon el vagyok keseredve. Mit tehetnék?
Nem vagyok jó gazdi, pedig a lehető legjobb akartam lenni. Mindent elrontok.
A kiskutyám öt hónapos, kicsit több, mint egy hónapja került hozzám, és imádom. Naponta egyszer vagy kétszer sétálunk, egy alkalommal max. egy órát, de legtöbbször csak felet. Napközben ebben a melegben szerintem sokszor unatkozik, egy kiskutyától nem várható el, hogy egész éjszaka, meg még nappalis nyugisan feküdjön és aludjon, viszont nem csinálhatunk sok mindent. Klikkerezünk, hetente háromszor kap valamilyen csontot és/vagy szárított nyúlfület, ritkábban bikacsököt rágcsálni, mivel most fogzik, illetve pár naponta megtöltöm neki a Kong játékát, meg amikor apukám itthon van, elmegyünk a közeli patakra fürdeni, ezeken kívül nem sok mindent csinálunk. Alapból szereti feszegetni a határait, ha még unatkozik is, minden felnagyul a duplájára. Mindent ellop amihez csak hozzáfér, megrágja ezeket a dolgokat, ha megpróbálom elvenni, azt hiszi játszani szeretnék vele, elkezd rohangálni. Ha figyelmen kívül hagyom, szétrágja az adott dolgot. Ha kint vagyunk a kertben, berohan a virágok közé, és szinte mindent letör, megrág. Valamikor hallgat a tiltásra, de ha éppen úgy tartja kedve, tovább randalírozik. Felszedi a földről a rohadt gyümölcsöket, és az utcán is mindent feleszik. Ezt úgy csinálom, hogy tiltom, majd elveszem tőle a tárgyat, majd adok neki egy másik dolgot, illetve ha nem kapkod az után, amit elszedtem tőle, meg is jutalmazom. Séta közben, ha elengedem, akkor sem mindig reagál a behívásra, vagy csak másodszorra, harmadszorra. Ezt úgy próbálom orvosolni, hogy gyakran ha spontán odajön hozzám, kap jutifalit, meg akkor is, ha épp elsőre rohant hozzám behívásra. Amikor nagyon leköti valami és abszolút nem figyel rám, otthagyom, ilyenkor megijed, mert azt hiszi, egyedül marad. Ennek azonban kockázata is van, mert ebben az esetben szokott az történni néha, hogy kakit talál vagy valami más nyalánkságot, én pedig távol vagyok, és mire visszaérek, már bezabálta. A faluban retteg a kapun belül ugató (konkrétan hörgő és kiszabadulni akaró) kutyáktól, nem tudunk elhaladni előttük úgy, hogy ne cikázna össze-vissza, ne próbálna menekülni. Ma még hányt is a stressztől (csak vacsorát kapott a séta előtt nyolc órával). Még azt fontos megjegyeznem, hogy otthon a saját játékaival nem szeret pár percnél tovább játszani, a mi dolgainkkal viszont annál inkább.
A felsorolt problémák nem csak abból gyökereznek, hogy még kölyök, hanem abból is, hogy én pocsék gazdi vagyok. Utálom magam, amiért nem vagyok képes a kutyanevelésre, pedig annyira sokat készültem. Olvastam, kutyás társaságokba jártam. Most mégsem tudok kezelni egy kiskutyát, mi lesz majd kamaszkorában? A nagy gond velem, hogy az élet más területein is határozatlan vagyok, persze ezt most sem tudom kamatoztatni. Igyekszem fejlődni, de lassan megy, a sok negatív tapasztalat miatt még tovább csökken az önbizalmam. A kutyus nem tekint falkavezérnek, noha megpróbálok szabályokat felállítani, és még a formaságokat, a látszatevést, kapuszabályt is betartom.
A hétvégén megyünk először kutyaoviba, ettől változást remélek, de azért tőletek is szeretnék segítséget kapni. Mit tanácsoltok (akár bármelyik problémámra, vagy a bénázásomra)? Tényleg egyre szomorúbb vagyok, pedig igazán aranyos kis vakarcsom van ám, aki hosszú ideje az álmom volt.
15/L
Nincs ezzel semmi baj :)
Ha jól vettem ki, ez az első kutyád :) Idővel, ha sokat foglalkozol vele és következetes vagy, akkor úgy is kinövi a hülyeségeit. Még pici, az enyém ilyen korában sokkal nagyobb marhaságokat talált ki(elhatározta, hogy ő már félévesen nagy(boxer)lány és lazán nekiment volna a kuvasznak, akit már tök régóta ismert is, csak zavarta, hogy mellette áll), most sem teljesen normális, de már le lehet állítani.
Nem vagyok sokkal idősebb nálad és rettentő bizonytalan típus vagyok, de a kutya mellett kénytelen voltam megtanulni kicsit erényesebbnek lenni. Ha leszidod, akkor azt gondolja komolyan, ne kergetőzzön veled a lopott zoknival a szájában, ne hülyüljön. Egyenesedj ki, szedd össze a magabiztosságodat és beszélj hozzá komolyan, ne kergetőzz vele, sétálj oda hozzá, ha elakar menni, akkor hangosan rászólsz, elveszed tőle a zoknit, ha látod rajta, hogy megadta magát, kicsit összement a kutya, érezhető a testtartásán, hogy nincs jó kedvében, akkor egyszerűen otthagyod. Látatlanba nem javaslom, hogy lenyomd. Van olyan kutya, akinek ez meg sem kottyan, még harcol veled, csipked, hörög(khhmm...anno az enyém), de van olyan akinek ez hatalmas sokk és teljesen beparázik tőle. Igazából neked kell rájönnöd, hogy mitől érzi azt a kutya, hogy baj van, de mégsem dermed le, nem remeg(<-gyakorlott kutyák képesek megjátszani, hogy ott hagyd őket :"D). Szóval, tényleg csak addig menj el, ameddig szükséges.
5 hónapos, most kezd kamaszodni, ilyenkor tök bolond mind. Amit javasolni tudok, az az, hogy felejts el, hogy ha valamit feleszik, utána jutalmazod, ha kiköpi. Nagyon hamar befog tanítani téged és keresi majd a kakikat, amiket rágcsálhat, aztán kap érte falatot.
Vedd el tőle, szidd le, tedd pórázra egy kicsit, aztán mehet tovább.
Ha nem jönne vissza kezdetben használj hosszú pórázt(ha nem túl erős a kutya, akkor felesleges a drága nyomkövető pórázokkal bajlódni, egy vastagabb madzag is bőven jó). Hívod, ha visszajön hatalmas dicsi, jutalomfalat, labda, bulizás, Mickey egér hangon való sipítozás :D Ha nem jön vissza bele rántasz a pórázba és hátrálsz, úgy hívod. Előbb utóbb felépül benne a dolog :)
Ha úgy döntene, hogy elindul, nem figyel rád, elszalad, akkor megfogod és hazaviszed, kész, vége a sétának.
A kis kapus szabályok és hasonlók nálunk nem váltak be, ha kicsit problémásabb a kutya, akkor gyakran tojik rá, kimegy ki először a kapun, persze, néha biztos bejön és semmit sem veszítesz, ha próbálkozol ezekkel a módszerekkel is. Arra mindenesetre nagyon jó, hogy az ebecske hozzászokjon, hogy a nyitott kapun sem megyünk ki, ha a gazdi nem szól.
Az összes problémád abból ered, hogy kölyökkutyád van. Neked pedig az a dolgod, neveld. Ez pedig nem 1 hónap alatt fog eredményre vezetni.
A negatív hozzáállásodat pedig sürgősen hagyd el. A kutyaóvodában sok hasznos dolgot fogsz tanulni. Igen, te.
Ne keseredj el. Egy kutyát nem lehet egy hónap alatt 100%-ig megnevelni. Ez egy nagyon hosszú folyamat és te még csak a legelején vagy. Ha következetesen nevelsz, akkor 1-1,5 ÉVES korára éred el vele azokat az eredményeket, amiket szeretnél és még később is lesznek kilengések, próbálkozások a részéről, hogy megszegje a szabályokat.
Egy kutyához iszonyatosan sok türelem kell, ami benned és általában a korosztályodban nincs meg, ezért szoktuk azt írogatni, hogy inkább felnőttek, kialakult életkörülményekkel vállaljanak csak kutyát. Nem nézünk le a korod miatt, szó sincs erről, csak tudjuk, hogy egy gyerek vagy kamasz és egy felnőtt már másképpen látja a kutyanevelést, kutyatartást.
Maradj türelmes és következetes és majd szépen lassan meg tudsz mindent tanítani a kutyádnak.
Az én kutyám lassan 5 éves, pár hónapos volt, amikor hozzám került. Igaz, nála bonyolultabb volt a helyzet, ugyais mentett kutyus, az előző "gazdája" nagyon rosszul bánt vele. Mikor hazahoztuk, nem volt túl aktív, félt az emberektől. Mikor sikerült magamhoz szoktatnom először megtanítottam neki a fontos parancsszavakat: ül, marad, nem, lábhoz. Ezeket már kiskorában meg kell tanulnia, utána jöhetnek az extrák (pacsi, hempereg stb.). Könnyen és hamar tanult, ha valamit jól csinált használtam az "ügyes", "jó", "jókislány" dícsérőszavakat, és eleinte jutalomfalatott kapott, aztán csak a dícséretet. Ha valamit nem jól csinált, csak annyit mondtam, hogy "nem". Az ő rossz szokása a zsebkendők megevése volt, ha megláttam, hogy megenne vagy megevett egyet kiszedtem a szájábol, rászoltam hogy "nem szabad", "fúj", "mitcsináltál", "köpd ki". Idővel sikerült leszoktatni róla, már rajuk se néz. Amikor hívom először fütyülök neki (megtanítottam neki egy egyedi fütyülést, amire hallgat, valahogy így hangzik: először mélyebb, majd egyre hangosabb, 1 másodpercig tart egy füttyszó, amit háromszor ismétlek egymás után), majd a nevén szólítom, és a "gyere" szót használom. Ha éppen elengedtem pl. egy mezős helyen séta közben, jön mondjuk egy másik kutya, vagy csak azt akarom hogy mellettem jöjjön, akkor magamhoz hívom, kiadom a "lábhoz" parancsot, ilyenkor mellém jön, leteszem elé a kezem, lefele mutatom közbe a mutató ujjam, ezzel jelezve hogy maradjon itt, és mellettem jöjjön. A "mindentszétrágok" gondban nemigazán tudok segíteni, az én kutyusommal ritkán voltak ilyen gondok, ha előfordult néhányszor leszídtam, hogy mit csinált, és közben rámutattam a szétcincált tárgyra (ilyenkor tudta, hogy rosszat csinált).
Én azt tudom tanácsolni, hogy tanítgasd, esetleg állíts össze neki egy kis akadálypályát.:)
Remélem tudtam segíteni:)
15/L
Igen, tudom hogy kölyök, biztos a legtöbb társa is ilyen, de néha azt hiszem, valami baj van velem. Nem vagyok türelmetlen (régen elég komolyan csináltam az ékszerkészítést, azt hiszem, megtanultam, mi a türelem), ami tényleg gáz, hogy ráparázok a dolgokra, és nem tudok minden helyzetben elég határozott lenni.
Köszönöm a válaszokat! :)
Ugyanez volt nálam is :)
Ne úgy fogd fel a vele töltött időt, hogy "Jajj, te jó ég, most szökik el, de rossz gazda vagyok, fujj", hanem hogy kimész egy kicsit a blökivel randalírozni. Ha van, akkor a kertben(ha nincs, akkor hosszú pórázzal, emberek által ritkán látogatott helyen) gyakorolgass vele bátran, trükközzetek, pörgesd fel, érd el, hogy te legyél a gazdiIsten, szerezz be valami játékot, amit csak a foglalkozáskor kap meg, amúgy nincs előtte elöl. Ha valami sikerült, akkor bulizz vele, futkározz, simogasd, ülj le hozzá a földre, becézgesd, puszilgasd, csináljatok egyenpólót, vidd el moziba :"D Ha nem megy valami, akkor lépj vissza, csináltass vele valami könnyebbet, kapjon azért jutit, szerezz be valami fincsit, amit igazán szeret.
Szóval, a tanítás legyen végig pozitív, ha már túl vagy az alapokon, akkor ne is tilts, csak állítsd le és kezd újra a feladatot.
Tanítsd meg menetelni(csak pár lépés), nézzen a szemedbe, figyeljen téged.
Ha megtanulod élvezni a kutyival töltött időt, akkor később is nyugodtabb leszel, de ha stresszelsz, idegeskedsz, azt átveszi a kutya és nem fog rád figyelni :)
A kis csöpp kutyás tapasztalatom alapján a leggyakoribb hiba egy kutya tanításánál az, hogy a gazdi nem elég lelkes. Nem mer vinnyogni a kutyának, nem becézgeti, nem örül neki igazán. Milyen kutya fog egy buksisimiért és egy erőtlen "Jó"-ért pörögni és a gazdira figyelni?
Számtalanszor láttam már, mikor a gazda magához hívja a kutyát, egy falatot nyom a szájába, aztán az meg elszalad tőle vissza a többi ebhez. A gazda meg szomorú, mert buta a kutyája, nem tudja megnevelni, de ő nem tud magán változtatni. Fél a többiektől, stresszel, abban a hitben él, hogy sosem lesz majd normális a kutyája, pedig sokszor a kutya tökjó, egyszerűen nem meri a gazdi kiereszteni a hangját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!