Kutyatartók! Titeket milyen gyakran talál meg a többi kutyás kéretlen tanácsokkal és hogyan kezelitek ezt? Illetve mi volt a legcifrább tanács, amivel elláttak bennetek?

Én bólogatni szoktam, hogy igen igaza van és folytatom amit addig tettem. :D

Szerencsére nem gyakori ez az eset.

Én még a szüleimmel élek, engem ők tudnak kiborítani a kutyás dolgaikkal.

Nekem egy mudim van, nekik egy foxijuk. Leginkább az etetésbe szeretnek beleszólni, ami kiborít, bár már viszonylag leszoktak róla (főleg akkor volt ez napi téma, amikor a mudi még kicsi volt - most 7 hónapos - és napi 3-4 alkalommal etettem, hogy minek ennyiszer adni neki, aztán kicsivel később meg hogy túl keveset adok neki...).

Amúgy szerencsére mások nem szoktak beleszólni, beszólni, tanáccsal ellátni, sőt, inkább elismerésüket adják.

Mi sem szoktunk kéretlen tanácsot kapni, viszont vannak egyéb idegesítő dolgok: eteti a kutyámat, rászólok, hogy ne tegye, erre neki áll feljebb:O Persze az ő kutyája valahol több száz méterre kóricál, azt sem tudja, hogy hol.

Ja, de most eszembe jutott egy oltás egy vénembertől: a staffi-pit keverékem hozza a fajtájára jellemző makacsságot és bolondságot, többek között ezért imádom. De van, hogy kutyákra leszáll az agya, menne oda játszani, ilyenkor hozzávágom a pórázt, hogy vegye már észre magát. Ez az öregember, akinek a kutyája meg olyan öreg, mint az országút, és minden kutyát nagy ívben kikerül, mert retteg tőlük, azt mondja, neki sosem kellett ilyen módszereket alkalmaznia. Én simán visszaszóltam, hogy meg lehet ugyanezt próbálni egy mentett pittel, aztán meglátjuk, mire jut. Többször kérdezte, hogy minek van a huskymon hosszú póráz, egyszer elmondtam neki, a többi alkalommal annyit mondok, hogy 'már mondtam'.

Különben itt is ritka hülyék a kutyások, a kutyák semmi nevelést nem kapnak, mennek zabálni a házak elé kidobált ételeket, a gazdák röhögnek rajtuk, rendszeres, hogy azt sem tudják, hol a kutya stb. Szóval én is ritkán megyek le, mert erre nincs szükségem. Most kutyasuliba szeretnék elmenni, hátha ott sikerül egy normális társaságot találni.

Én a nagyszüleimtől kapom meg, hogy minek kínzom a kutyámat. Mert merem azt monda neki, hogy ül, marad vagy fekszik. Meg, hogy én mit szólnék ha valaki nekem parancsolgatna ilyeneket?

Múltkor bedurrant az agyam és elég bunkó stílusban közöltem velük, hogy azért fogad szót nekem meg fegyelmezi magát egy szavamra, mert annyira fáj neki meg amúgy is ez egy kutya, akit családtagként szeretek de ha úgy is kezelném folyton és semmi szabályt nem kapna akkor neveletlen lenne.Erre csak hajtották, hogy akkor is állatkínzás. Elönötte a sz-r az agyam...

Soha se kaptunk még kéretlen tanácsot más kutyástól.

Okoskodás néha előfordul főleg kutyátlanok részéről, de ez nem arra vonatkozik, hogy nekem hogyan kellene csinálnom, inkább csak villogni próbálnak a hülyeségeikkel.

Ó, hát azt sokat kaptunk. Befogadott, domináns, pörgős kutyám van. Nagyon szépen fejlődik, de van, hogy bunkó, ilyenkor mindig rászólok, na és ilyenkor okoskodnak, hogy "jaj, de csak játszik", meg olyan is volt aki szerint a nyakörvénél fogva kellet volna fellógatnom a kutyát egy bunyó után. Igen. Jutalomfalatra nekem is mondták ugyanezt.

Ja meg a KEDVENCEEEEEEEM.... Egedjem el a Városligetben meg a Margitszigeten a pórázról, mert Bubukával olyan jót játszanának. És nem értik meg, hogy nem és kész. És erősködnek, meg hogy nekik sosincs póráz a kutyán blablabla meg menjek vele kutyasuliba (ez már az agyamra megy). És mondják. És hiába mondom, nem fogják föl, hogy a kutyában baromi erős a terrier vadászösztön és ha mókust vagy kismadarat lát akkor leszáll a vörös köd és csak fáziskéséssel reagál a tiltásra, ami épp elég arra hogy kivasalja a busz. Nekem többet ér a kutya élete mint egy 10 perces póráz nélküli játék. Játékra ott a futtató.