Kéretlen tanács. Ti hogy reagálnátok? Elgondolkoztatna, vagy felháborítana?

Én kapásból visszakérdeztem volna, hogy Ön orvos?

Ha a válasz nem, akkor megkérdeztem volna tőle, hogy az unokája mekkora, kit hozott orvoshoz?

Ha egyedül van, és úgy nézegeti a rendelőbe a kislányokat, akkor megkérdeztem volna egy asszisztenst, hogy valakinek a valakije-e, és ha az se akkor szóltam volna, hogy figyeljenek rá, vagy hívjanak rendőrt.

Persze abszurd hogy ebből erre a következtetésre jutottam, de egy magányos 50-es férfi mit nézegeti más kislányait.

Hogy a kérdés másik részére is válaszoljak, én a tanácsokat mindig meghallgatom, és érzés szerint vagy megfogadom, vagy elengedem a fülem mellett, de a jó szándékú tanácsot mindig megköszönöm.

Hát ha ott dolgozik, akkor más a helyzet.

Azonban azt hozzá kell tennem, hogy a sötét karika a szem körül nem feltétlenül örökletes, az tényleg betegségre utal. Gondolom ezzel a háziorvos is tisztában van, de mivel tojnak rá, és csak azt nézik amivel anyuka odamegy, egy vérvizsgálatot ilyenkor nem árt kérni.

Nem biztos, hogy hülyeséget beszél az aki kéretlenül teszi. Pl egy gyerek életét egy fénykép mentette meg, amit amikor az anyuka átlapozott a fotósnál, egy doki ott állt mellette, várt a sorára.

Az egyik képen a gyereke volt, amin megakadt a doki szeme, majd annyit mondott anyukának, hogy vigye el a gyereket a leghamarabb ebbe és ebbe a kórházba kivizsgálásra.

Kéretlen tanács volt, de megelőzte a bajt.

A doki annyit látott, hogy a fotón a kicsi egyik szeme fényes volt, míg a másik matt színű. Ebből ő már tudta, hogy a gyereknek akár agydaganata is lehet. Beigazolódott a gyanúja, de még időbe voltak.

Persze a sötét szemkörnyék nem épp ilyen jellegű, mert max vérszegénység stb.

Semmiképpen nem háborítana fel, nem vagyok olyan típusú.

A férjemnek is mondta már belgyógyász, hogy karikás a szeme alatt, fekete. Sok folyadékot kell innia, akkor nem jön ki rajta.

"Köszönöm szépen, utána fogok olvasni/nézni/kérdezni".

Ennyi és nem több.

Nem kell feltétlenül farkast kiáltani, mert egy ismeretlen egészségügyi dolgozó mond valamit a gyermekünkre, de egy vadidegennek elhinni sem kell semmit azonnal.

(ugyanannyi erővel lehetne pl. botcsinálta természetgyógyász is, aki pont a rendelőben keresi a kuncsaftokat...)

...aztán otthon, ha lenne kedvem/időm hozzá és megragadna a kérdés (ez pont abszolút nem, de tegyük fel, hogy idegen emberek, kívülállók is tudnak jó szándékkal hasznos tanácsot, ötletet adni), akkor lehet, hogy uitánaolvasnék első körben a neten vagy legközelebb feltennék ezzel kapcsolatban kérdést a háziorvosnak, akiben megbízom stb.

Egyébént nekem gyakran szokott hasonlóban részem lenni (látszólag oda nem illő emberek vagy helyzetek)- ezeket mindig normálisan megköszönöm (akkor is, ha egyébként nem értek vele egyet), aztán az én felelősségem, hogy kezdek-e egyáltalán és mihez kezdek az infóval.

Kezdő, elsőgyermekes anyuka koromban egy parban a szökőkút mellett üldögéltem és olvasgattam, amíg a kisfiam a kocsiban aludt. Odajött a mellettem lévő padra egy cigányasszony (tudjátok, olyan tenyeres talpas, papucsos, hosszúhajú).

De normálisan köszönt, megkérdezte, hogy megnézheti-e a kicsit- tiszta volt, kultúrált.

leszélgetni és kiderül, hogy vidéken volt bábaasszony mellett segítő, illetve a családjában is sok nő foglalkozott pl. idősek vagy betegek ápolásával stb. A lánya már egészségügyi szakdolgozó lett. Egy csomó érdekességet mesélt és hasznos dolgokat is.

Érdekes beszélgetés volt- csak mert nem ítéltem elsőre.