Lett egy kiskutyám, viszont rájöttem, h nem a legjobb döntés volt. Kistestű, imádnivaló kutyus, viszont nem nekem való a kutya. Nincs rá elég időm és sajnos lekorlátoz, ez persze vele jár. Mi legyen?
Hiába próbálom, nem tudom megszokni, h itt van velem, eddig egyedül voltam néha párommal.
Elajándékoznám,hogy biztos jó helyre kerüljön, viszont emiatt a környezetem ítél el, pedig ezzel csak jót szeretnék neki. Mit tegyek? Vagy csak szokás kérdése,megszokom,h itt van ő nekem? Iszonyat nagy felelősség, időm nincs elég..ebbe nem gondoltam bele
14-es. A kérdésben egy fiatal kutyáról van szó. Ha a kérdező le is adná menhelyen akkor sem ott élné le az életét, így értelmetlen a kijelentésed, miszerint a menhely a biztos halál a kutyának.
Ha öreg lenne a kérdésben szereplő kutya, egyetértenék veled.
Csak egy kósza ötlet, de megpróbálhatnál egy kutyaiskolás tanfolyamot (: Hátha jobb lesz köztetek a kapcsolat és ráérzel a dolog jó részére. Nem csak annyi az egész, hogy leviszed sétálni, meg simogatod a buksiját.
Talán így sikerül őt jobban megismerned. A közös élmények építik a kettőtök kapcsolatát :)
Mennyi ideje van nálad a kutya???
Amúgy idő kell,hogy megszokd kicsit le vagy kötve és jobban tervezést igényel minden.
Én 11 éves voltam amikor kaptam életem első kutyáját.Én nagyon vártam őt.Viszont mentett kutya és 1,5 éves volt mikor hozzánk került. Első 2-3 hétben le se szart minket.Csak a bejárati ajtóban feküdt,ha szóltunk neki vagy oda mentünk elment. Akkor úgy voltam vele,hogy gyerekként reggel 6kor felkeltem,hogy levigyem,hiába sok fáradozás a kutya nem akart megszeretni(akkor így láttam).Aztán egyre több közös dolgot csináltam vele,trükköt tanítottam,nagyokat sétáltam vele. Idővel ragaszkodóbb lett.Most februárban múlt 13 éves és tőle jobb kutyát nem kívánhatnék,és annyira ragaszkodó lett,hogy bárhová megyek a lakásban követ.Sosem gondoltam volna,hogy azt elérem vele amiben most meg már évek óta vagyunk.Ahhoz képest amilyen volt. De ahogy észre vettem eleve egy nehezen alkalmazkodó típusú eb.Minden sokkal több idő kell,hogy hozzá szokjon mint az átlag kutyáknak.
Viszont most 23 évesen.Pályakezdőként szinte.Hol dolgozok hol nem. Jelenleg tanfolyamra járok reggeltől -17-18:OO-ig mellette nem tudok melózni.Meg többet járok el már évek óta bulizgatni barátnőkkel csavarogni. Na most per pill nem vállalnék kutyát!!!Időnként kicsit tehernek érzem,hogy 9-10 óra állás(gyakszin)után hulla vagyok,de haza érek vigyem le őt sétálni.Vagy pl nem lehetek egész nap barátnőkkel,mert van egy kutyám akit le kell vinni. Ő már annyira nem igényli a foglalkozást,hetente-2 hetente 1x1 órát trükközök vele,meg meg van neki napi 3x séta abból egyik hosszabb és ennyi.Amikor itthon vagyok mellettem fekszik. De ez miatt nem válnék meg tőle!! Hozzá szoktam a tervezgetéshez,idő kiszámításokhoz hogy hányra érek haza, ha ekkora kell mennem akkor ekkor levinni kicsit több időre sétálni,mert a program hosszabb.De ebbe bele lehet jönni,meg szokni.
Viszont én már gyerek korom óta így élek.Csak suli mellett más volt,nem járkáltam annyit el.
Mostra tuti nem vállalnék be kutyát,mert kész fejetlenség az életem még egy pár hónapig,remélem utána már rendeződik minden!
Ha párkapcsolatom lenne az még egy fokkal megnehezítené a dolgomat az fix :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!