Mi a véleményetek a westiekről?

Az én kutyusom kiskorában egy kis fehér pamacs volt, hebrencs és játékos, imádta, ha körülötte voltunk tesómmal és simogattuk, gügyögtünk neki, stb. Azóta már jócskán megöregedett velem és tesómmal együtt, de azért még mindig ott van benne az a kiskutya, aki régen volt. Természetesen most már többet pihen, nem futkos folyton ide-oda, és míg kicsiként rettentő sokat ugatott (de kis, aranyos hangja volt) és nyüszögött, most már csak akkor ugat, mikor macskát vagy legyet lát az udvaron (valamiért nem bírja a legyeket). De van, ami soha nem változik: aranyos, bújós, szeretetéhes és szeretgetni való, nagyszerű társaság, és engem tökéletesen meg tud vigasztalni, mikor szomorú vagyok. Angyali, egyedi kis teremtés (bár, gondolom, mindenki ezt mondaná a sajátjáról). ♥

A kertünkben sokat tud szaladgálni, ami kis termetére tekintettel elég lenne, de hetente egyszer vagy kéthetente el szoktam vinni sétálni, amit egyébként élvez, csak szegény hamar elfárad. Néha hisztizik és drámázik, ha valamit nem akar (vagy pont, ha akar), de ez, gondolom, nevelés kérdése, meg persze azt is figyelembe kell venni, hogy minden kutya más és más, mindegyikőjük egy adott személyiség, épp úgy, mint az emberek. :)