Mindenki azt mondja mekkora sznob vagyok, és felesleges nagyzolás, hogy majd 1300 km-ről akarok kutyát hozni. Most ez miért akkora "gond"?

26, én is vitába szállnék ezzel.

Ha nem valami lelakott sintértelepről beszélünk, hanem egy kulturált menhelyről, akkor ott bizony tudni fogják, hogy hova ajánlják a kutyust.

Főleg, hogy manapság rengetegen ideiglenes befogadóhoz adják ki a gazdikeresőket, akár a telephely hiánya miatt, akár azért, mert egy kutyának sem jó kennelben lenni, és ha van rá lehetőség, akkor ezerszer jobb az ideiglenes.

Aki naponta foglalkozik az adott állattal, az hidd el, tudni fogja, hová való. Ha megnézed pl az állatok.info nevű hirdetőoldalt, ott kritériumok szerint tudsz választani, pl gyerekekkel jól kijön, más állatokkal jól kijön, stb.

Örökbefogadás előtt pedig találkoznia kell a családnak és a kutyának pár órára, és akkor is kiderül sok minden.

Nem találkoztam még soha ilyen esettel, hogy a gyereket megharapta volna indokolatlanul az örökbefogadott kutya, pedig visznek azért bőven gyerek mellé.

Persze, sajnálatos módon mindig voltak és lesznek labilis, lelkisérült állatok, akik a gyerekeket a hirtelen mozdulatok és hangosságuk miatt nem tolerálják, de őket normális menhelyes felnőttnek sem adja ki, akinek nincs ilyen kutyával tapasztalata, és a dolgozók próbálják rehabilitálni.

Amúgy, lehet én vagyok szerencsés, de vittem már haza ismeretlen kutyát is utcáról, úgy, hogy én magam voltam gyerek(bár nem kicsi, 11-12 éves koromtól csináltam ezt), és sosem ért semmi baj, a kutyák nem hülyék, ha végre valakitől szeretetet és ételt kapnak, nem fognak harapdosni, meg hasonlók.

Biztos nagyon édesek a ti kutyusaitok is, akik fajtatiszták, de hatalmas veszteség ám, hogy nem találkoztok azzal amivel én ; amikor egy szomorú, megtört szempárból árad a hála, a feltétel nélküli szeretet, és persze a saját büszkeség is jó, amikor azzal a tudattal nézel a kutyádra, hogy te adtál neki egy újabb esét, egy kiegyensúlyozott boldog életet.