Mindenki azt mondja mekkora sznob vagyok, és felesleges nagyzolás, hogy majd 1300 km-ről akarok kutyát hozni. Most ez miért akkora "gond"?

"ha majd más fajtának fogják nézni, és én ellenkezni fogok, és erre fel rákérdeznek, hogy miért, van-e tk-ja, akkor legalább elhiszik, hogy én tudom jobban, milyen fajta!!! Hahaha"

Kis optimista. :)

Megsúgom: akkor is te leszel a hülye, mert ő jobban tudja, téged meg átvágtak. :)

Nem vagy sznob, és rákerestem a kutyusra, nagyon édes :)

Viszont, állatvédelemben dolgozom, és szörnyen igazságtalannak tudom megélni énis az ilyesmit.

Van bent kutyusunk, aki egy tündér. Szófogadó, aranyos, hízelgős. Mégis több éve bent van, mert nem "gyönyörűséges", hanem egy sima fekete kiskutya.

Meg van rá az esély, hogy Ő, és még sok hasonló kutyus egy menhelyen fogják leélni az életüket, gazdi nélkül, más kutyusokért meg 1300 km-ert utaznak.

Nem veled van a baj, a társadalommal inkább.

Azért sok szerencsét és örömöt a kutyusodhoz, csak mint kompetens, azért picit szomorúan hallok ilyesmit.

19.es válaszoló.

A szaporítókkal kapcsolatban teljesen igazad van, viszont az érveid többi részét ellentmondásosnak tartom.

Azt írod, egy kutya egy "élőlény, egy társ".

Mindamellett azt is, hogy nem "értékcikk".

Szerintem komoly pénzeket kicsengetni egy "társért", ugyanúgy "értékcikké" avanzsálja őt.

Félreértés ne essék, nem a fajtiszta kutyákkal van a baj, vagy kifejezetten a kérdezővel.

Hanem hogy az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy a kutyájuk legyen drága, különleges, vagy olyan, amelyik belefér egy retikülbe, olyan, akivel lehet hencegni.

Egy társat az ember nem ezek alapján választ.

Mit tud egy pomerániai törpespicc(Ők az egyik legdrágább kutyafajta, azért írtam ezt), amiért ő majdnem egy milliót ér, és miért nincs értéke egy sokat szenvedett kutyának az illatosúton, akit el készülnek altatni, mert nem kell senkinek?

Pont, hogy azok teszik értékcikké az állatukat, akik a külsőségek miatt kiválasztanak valami drága, előkelő kutyust, akit elvinne más is, ahelyett, hogy esélyt adnának egy esélytelennek.

Kóbor állatok mindenhol, de a tenyésztés és a szaporítás nem lassítana egy percre sem.

Az amstaffos vagyok.

Nekem is 2 kicsi gyerekem van, pont ezért veszek én is kizárólag tk-s kutyákat. A másik egy cane corso.

Ha a gyerekeim nagyobbak lesznek, valószínűleg mi is örökbe fogunk fogadni.

Már az amstaff megvétele előtt is gondolkoztunk rajta, de nem mertük bevállalni.

Igen, sírok is meg örülök is.

Egyrészt tényleg arra költi az ember a megkeresett pénzét amire akarja mindaddig, amíg ezzel nem hoz hátrányba, veszélybe senkit.

Másrészről mélységesen egyet tudok érteni azzal a válaszolóval aki menhelyen, feledésbe merült, de kiváló viselkedéssel rendelkező társállatot nem tud örökbe adni. (kíváncsi lennék privátban a kutyusra!:)

Abban reménykedem, hogy aki ilyen megfontolásból vásárol aranyáron kutyát nem feledkezik meg a többi "csak kutyáról" sem, nem válik sznobbá és jobban kiteljesedik az állatszeretet terén!:)

Kedves 26-os!

Engedd meg, hogy vitatkozzam picit veled:)

Egy menhelyes kutya - menhelyről beszélünk, tehát nem az utcán találtról - viselkedését, habitusát lehet tudni, tehát a választáskor simán tudod, hogy szóba jöhet, vagy nem.

Egy alomból választott kutya esetében árnyaltabb a helyzet,mert egy 2-3 hónapos kutyánál is nagyjából következtetni lehet a habitusára, DE A KUTYÁD OLYAN LESZ, AMILYENNEK NEVELED, tehát mindkét esetben ez a helyzet.

Bármilyen banálisan is hangzik alapesetben a nevelés a kulcs mindenhez:)