Mi megint ez az "új" divathullám?

Respect #10, #11-es, teljes egyetértésem....

A kérdező csak a (szerinte) alfa szerepéért szeretne begyűjteni néhány megerősítést. Szánalmas....

nem haraphat meg, nem zabálhatja meg a kajámat, nem taszíthat félre az útjából.

De nem is óhajtok egy gépet nevelni, nem azért lett kutyám, hanem azért, hogy élvezzük egymás társaságát, és igen, inkább családtag, mint egy állat, mégha állat is és erről nem feledkezünk meg.

Akinek egy állat kell, vegyen egy kecskét. A kutya egy más történet.

(na persze más történet, ha két amstaffja van az embernek. az ugye így járt)

"Hja, csak én a pórázt dísznek viszem, mert anélkül is megbízhatóak a kutyáim, míg az övék ugat, harap, terrorizál boldogot-boldogtalant... Akkor melyik kutyának is jobb?"

Mondd és végül magadra tetováltattad azt a szél motívumot, amit annak a kutyának az emlékére akartál, akit szintén póráz nélkül sétáltattál és szegényke a vonat elé futott..? Na, melyik kutyának is jobb?

A kutya családtag.

VISZONT, ne feledjük el a kutya etológiai viselkedését.

A határozottság és főleg, következetesség nagyon fontos a kutyatartásban.

DE a határozottság nem jelent agressziót.

soha nem vertem meg a kutyámat, sőt, emlékeim szerint rá se kiabáltam nagyon, nem fél tőlem, mégis egy apró hangszínváltozásból tudja, ha rosszat csinál vagy épp nem szabad valamit.

A kutya és az ember pszichikai-testi jelei a társas viselkedésben nagyon eltérőek. Igaz, mindkét fél képes -meglepően gyorsan-megtanulni a másik nonverbális jeleinek olvasását, de, mivel az ember az a kettejük közül, aki képes komplex gondolkodásra (igen a kutya kisgyermeki szinten képes rá, jó esetben a gazda felnőttként..) az ember az, aki ok-okozati kapcsolatokat képes látni, alapból lehetetlen egyenjogú társként kezelni az állatot.

Igen, okos, érzékeny állatok a kutyák. Viszont azzal, hogy háziasítottuk őket, a táplálék adása miatt alapból alá-fölé rendeltségi viszonyban vagyunk velük.

Ezzel persze, az embernek hatalmas felelőssége lett. Egy felelős gazda, ennek fényében tart állatot.

A kutya túl-"abajgatását" épp olyan károsnak tartom, mint a túl-szigort és az állatkínzást. A kutyának kiegyensúlyozottság kell 8 meg úgy, minden állatnak) ott viszont, ahol percről- percre változnak a játékszabályok (egyenlő felek esetén ez van a kapcsolatban) nem lehet biztosítani a kiegyensúlyozottságot és kiszámíthatóságot.

Nem jó a példa. Az illető teljesen jogosan lepődött meg, hogy a kutya, akivel hosszú évek óta békésen él együtt, egyszer csak úgy megharapta, miközben még csak nem is vele foglalkozott, ez ugyanis meglehetősen érthetetlen. Szerintem ő is azt mondta volna előtte, hogy előbb fordulna meg a Föld forgási iránya, mint hogy ez megtörténjen. Ebből nem következik, hogy hibásan nevelte, akkor sem, ha azt mondta, hogy egyenrangúan kezelte.

Én szerintem eléggé liberális elvek szerint nevelem a labradorom, de meglehetősen meglepne, ha megharapna, miután közel nyolc évig nemhogy velem, de gyakorlatilag egyetlen más emberrel szemben sem mutatott semmiféle agressziót (egy eset volt egy vadidegennel, de lehet az se az volt :)), sőt, kutyával szemben is egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor.

Olyan szempontból szerintem marhaság ez a "divathullám", hogy egy kutyának VEZETŐ kell. Aki szabályokat állít fel, betartatja őket. Sokan viszont túlságosan komolyan veszik a falkavezéresdit és már abban is dominancia kinyilvánítást látnak, hogy a kutya a lábukhoz érinti az orrát, egy lépéssel előtte megy, meg simán katonának nézik a kutyájukat akinek úgy kell fütyülni ahogy a gazdi mondja...Meg elverik amiért rámordult játék közben egy másikra :/

Valahol a kettő között kéne megtalálni az arany középutat.

Én elég engedékeny vagyok a kutyával bizonyos dolgokban DE! az agresszív viselkedést vagy másik kutya csesztetését sose hagyom neki, elég rászólnom és rögtön visszavesz.

Meg próbálok mindent úgy csinálni, hogy azért ő is megkapja, amit szeretne, de csak úgy, ahogy én szeretném :D Pl. Én szeretnék tovább sétálni,de ő meg oda akar menni nagyon-nagyon egy kutyához és látom, hogy nagyon be van sózva. Na ilyenkor szépen megkövetelem, hogy vegyen vissza az izgágaságból, láb mellett jöjjön lassan és várja meg amíg mondom, hogy mehet. És akkor mindketten jól jártunk :D