Milyen érvek szolnak, a menhelyes és a gyepmesteri telep, fajtamentős kutyák mellett?

A különbségeket már nagyrészt elmondták, bár én sem értek azzal egyet, hogy a legtöbb bekerült kutya lelki sérült. Azért szerencsére még mindig nem állatkínzó minden második ember, a bekerültek nagy része utcáról, telepekről befogott kutya, akiknek a legnagyobb bajuk az éhség és az ijedtség, de azért ez még nem eredményez totális lelki sérült kutyát...

Kutyámat az utcán találtam, apuéknak könyörögtem, hogy had tarthassam meg. 11 éves voltam, a kutya volt vagy 2 hónapos, egy igazi kis gombóc volt. Persze a megtartását nem engedték, bevittük menhelyre. 2 nap után szülinapi előlegként (ami egyébként 3 hónap múlva lett volna) megkaptam ezt a kis gömbőcöt. Jelenleg 15 éve van itt a kis maki. Senki sem tudja, milyen fajta, hasonlít a golder retriverre (aranybarna, hosszú szőrű), de csak térdig ér, a pofija viszont inkább valami vadászkutyaszerűt idéz. Nem ismerem se a szüleit, se a fajtáját, de magát a kutyát igen. Abszolút nem agresszív, 8 hónapos unokaöcsém a szőrét tépve tanul éppen járni, a kutya szeme meg se rebben, imádja a gyerekeket. Vad idegen gyerek mellé is simán odaengedem, a tájába gond nélkül nyúlhatunk bele, komolyan mondom, egy kis tündér.

Párom egy akkor 4 éves doberman keveréket hozott ki gyepiről, aki altatás előtt volt, már több, mint 2 éve volt bent. Már felnőtt kutyaként került be, előéletéről semmit nem tudni. Épp akkora kis majom és tündér, mint az én kutyám.

Plusz menhelyen önkéntesek vagyunk, gyakran járunk kutyát sétáltatni, kenneleket takarítani, etetni. A kutyák többsége a bőréből is kibújik, úgy örül, ha megy hozzájuk valaki, abszolút nem agresszívak, megbízhatóak. Természetesen vannak agresszív egyedek is, de ugyanúgy a fajtatiszta, papíros kutyák között is lehet akár idegrendszeri problémás, akár nevelésben elrontott kutya. Én maximálisan befogadáspárti vagyok, a szépséges kis tk-s kutyáknak úgyis lesz gazdája, amit egy olyan kutyára kifizetnék, inkább a menhelynek vásárolok be belőle tápot, azzal mindenkinek segítek, én meg, ha kutya kell, akkor hozok haza onnan egyet, aki kisebb eséllyel talál gazdit, mint egy pénzes kicsi kutya.

Kettő kutyàm tenyésztőtől van, egy az Illatosról, egyet pedig elhoztam egy hàztól, mert nem volt hàza és fél m. es làncon sínylődött.

A tenyésztőtől szàrmazó kutyàim jó idegrendszerűek vagànyak, tiszteletet parancsoló a megjelenésük, ugyanakkor területen kívül bàrmikor simogathatóak, és hatalmas önbizalommal rendelkeznek. Vagyis olyanok amilyenre sajàt kezüleg megformàltam őket.

Az Illatosról kihozott németjuhim, jó kiàllàsú fazonos kislàny. Fél a durranàsoktól ( a tk. ek nem ) fél ha magamba szitkozódok, nem vagànykodik, nincs egy hangja se. Nagyon ritkàn lehet a hangjàt hallani.

Màr többször is megjàrta az Illatost, szökős bélyeggel hoztam el. Tőlem még egyszer se próbàlkozott, pedig szabadon van itthon is meg a munkahelyen is. Iszonyat gyorsan megtanulta a megtanulni valót, azóta csak utazàskor van rajta póràz.

Az Illatosról nekem is az a véleményem, hogy amit lehet megadnak az ottani kutyàknak. Nagyon végszükség esetben altatnak. Oltàsokkal, chippel és iavartalanítàsi kötelezettséggel adjàk ki az àllatokat. Az én kutyàmat a nevén szólítottàk amit az előző tulaj adott neki. Szóval csak ennyit arról hogy muszàjból végzik a dolgukat. Nem hinném hogy az Illatoson bàntanàk őket, de a kutykà nagyon hűséges lények, és sok kutyàt megvisel a kóborlàs, gazda vàltàs. De amikor körbe néztem a telepen, volt olyan kutya akit koboztak. Annak maga a paradicsom volt az Illatos.

Gyepmesteri telepről van a kutyám. Azt nem mondanám, hogy hálásabb egy ilyen kutya, de máshogy viszonyul a gazdához, kezdetben mindenképp, attól is függően hogy előtte milyen élete volt.

Egy kutya akihez soha nem szóltak egy jó szót se vagy kapott egy fülvakargatást, az majd összetöri magát egy dicséretért :)

Életet mentesz, 2-t is hiszen megmented az adott kutyát és ezáltal egy másikét is hiszen felszabadul egy hely (menhelyre értem)

+Olcsón jutsz kutyushoz :)