Milyen érvek szolnak, a menhelyes és a gyepmesteri telep, fajtamentős kutyák mellett?

Menhely sok kóbor, bajba került állatnak adnak viszonylag jó körülményeket. Ápolják, kezelik, etetik őket (azzal, ami van, és ez a vidéki menhelyeken nem tápot, és konzervet jelent). Amint valamelyik gazdira talál jön valaki helyére így két életet mentesz. Sok menhelyes évekig vár mire valaki észreveszi, ezért sok történet van arról, mennyire hálásak és hűségesek ezek a kutyák, macskák. A menhelyesek szívből, szabadidejükből, lelkiismeretesen dolgoznak, segítenek, mindent megtesznek amit tudnak, mindig van egy-két kedves szavuk, simogatásuk.

Gyepmesteri állami pénzből van, begyűjtik a kóbor állatokat mert ez a kötelességük, és sokszor annak is tekintik őket: kötelességnek, amit muszáj megcsinálni. Itt a körülmények sokkal rosszabbak általában mint egy menhelyen. Ha nincs hely altatnak, itt az állakat "ellátni" munka.

A fajtamentők egy-egy fajta szerelemesei. Jól ismerik az adott fajtát, gyakran házaknál és nem kennelekben vannak a kutyák. Talán itt ismerik legjobban az adott állatot (bár ez menhelytől függ), de a gyepinél ezerszer jobban.

Mindháromra igaz, hogy életet mentesz, segítesz a rászoruló állatokon, és nem kell 100 ezernél is több pénzt kiadni a kutyusokért, mint ha tenyésztőtől vennéd.

De ne feledd az éremnek mindig két oldala van! Ezek a kutyák sokszor problémásak, szocializálatlanok, betegek, nem ismerik az alapvető parancsokat, sok rossz szokásuk lehet, és nehéz őket megváltoztatni, rengeteg türelem kell hozzájuk. Ha ilyen helyről választasz mérlegeld mindkét oldalt, mert így hozhatsz csak felelős döntést.

Nekem gyepmesteri telepről van a mostani kutyám, vérbeli korcs :D 1 évesen fogadtam be,

Előző gyönyörű fajtatiszta , 9 hetes korától velünk volt.

Előny:

-életet mentesz

-olcsón/ingyen hozzájutsz egy remek kutyához (tudom hülyén hangzik, de akkor is)

Hátrány:

-nagy az esélye, hogy már vannak magával hozott hülyeségei a kutyának (retteg a szemetestől, agresszív a gyerekekkel, stb.)

-nem tudod milyen szülők gyermeke

Az első kutyámmal sokkal könnyebb volt, hamar megtanulta mit lehet és mit nem. Mostanival vért izzadok, mert felnőttként került hozzám, előtte kóbor kutya volt és pl. baromi nehéz rávezetnem, hogy ugyan már a döglött galambba az úton ne akarjon belecsócsálni :) Ugyanakkor nagyon nagy benne a megfelelni akarás, folyton lesi hogy el ne hagyjam. Volt, hogy a futtatóban hagytam egyedül egy "marad" kíséretében kb. 10 másodpercre amíg kimentem kidobni valami a közeli szemetesbe (a futtatóban nem volt). Első kutyám csak nézett volna, hogy most meg hova megyek..Ő sose volt magára hagyva egyedül az utcán, meg se fordult volna a fejben, hogy ilyen is van :) De ez a gyepis kutya..Láttam a szemében a rettegést, hogy na most biztos ott hagyom magára... Kb. a fejemig ugrott mikor visszamentem :)

Na ácsi. A legtöbb menhelyes/gyepis kutyának az égvilágon semmilyen lelki problémája nincs azon kívül, hogy nincs gazdája. Nyilván csak azokat az eseteket reklámozzák, ahol valami különös kegyetlenkedés történt, de a kutyák többségét semmilyen komoly megrázkódtatás nem érte.

Én egész egyszerűen azért preferálom az örökbefogadást, mert egyrészt ugye jó dolog segíteni az állatoknak, másrészt találhatok idősebb kutyát (nem akarok kölyköt, nagyon macerás), harmadrészt meg szeretem a keverékeket, nem csak a várható egészségességük miatt, hanem úgy általában: egyediek, kicsit zsákbamacskák, és olyan jó kutyák vannak közöttük, sportra, akármire, hogy öröm nézni. Kár lenne őket hagyni pocsékba menni :)

az efféle bedogadott kutyák sokkal hálásabbak mint a tenyésztőtől vásároltak

ha örökbefogadsz, azzal életet mentesz/ menthetsz.

A tenyésztő kutyáinak életét nem hiszem hogy altatás vagy egyéb fenyegetné.

A keverék kutyák általában szívósabbak, egészségesebbek is. És teljesen megéri befogadni, nem bánnád meg!

Részemről azért az ácsi, mert az sem feltétlenül igaz, hogy pl. a menhelyi kutyák jobb kaját kapnak, mint a gyepisek. Sok menhely foggal-körömmel küzd a fennmaradásért, sajnos ennek része, hogy a kutyák szó szerint azt kapják, amit épp minél olcsóbban sikerült beszerezni, míg pl. az Illatos úton Eukanuba tápot kap minden kutya (tudom, hogy ez sem a legjobb, de azért van némi különbség). A jelentős szponzor nélkül működő menhelyeken a kutyák féregtelenítését, oltásait, más nem teljesen létfontosságú kezeléseit is van, hogy nehezen oldják meg, míg pl. az Illatos úton nem kérdés, hogy ezeket amint szükséges, megkapják. A gyepiken is lehet elkötelezett állatszerető dolgozókkal találkozni.

Egész életemben csak menhelyről volt kutyám, mindig a problémásokat választottam. El sem tudom képzelni, milyen lehet egy jó helyről származó kölyköt felnevelni. Az olyan túl egyszerűnek tűnik. :) Én rengeteget tanultam a kutyáimtól.

Életem kedvenc kutyája az utcáról került hozzánk.

A 90-es években vagy nem volt még annyi menhelyes kutya vagy az internet hiánya miatt nem kaptak akkora figyelmet. A lényeg, hogy Budakeszin nyüzsögtek a kutyafalkák és egy ilyen falkából került Csibész hozzánk. Lényegében hazáig követett és mivel Mama amúgy is akart kutyát, hát... 11-12 évre letáborozott nálunk.

Szerintem olyan szeretetre méltó, jó!, hűséges kutya nem lesz még egy a világon. Az én világomban biztosan nem. Már felnőttként került hozzánk, kapott kutyaházat, de azért mi, gyerekek a kanapéra is beengedtük. De nem rágott meg semmit, nem pisilt, nem kakilt be, ahhoz képest, hogy sosem volt fürdetve, nagyon szép, tiszta kutya volt.

Semmilyen tapasztalatom nincs a tenyésztős kutyákkal kapcsolatban, de több menhelyes kutyát ismerek és ők mind halál cukik.

Egy barátnőmnek van egy közepes testalkatú, fekete. Elnevezte Árnyéknak. Szerinted miért? :)