West Highland White Terrier?

Nagyon édes fajta, igazi bohócok, mindig a gazdi közelében vannak, nagyon kíváncsiak, érdeklődőek.

Napi 3 sétát igényel, és szeretnek játszani. Az enyém kisebb korában is átaludta a napot, mikor nem voltunk otthon, sosem volt vele probléma. Ha sétára vagy játékra került a sor, akkor viszont előjött a vérbeli terrier énje.

Szeretnek kirándulni is, nyugodtan vihetitek akár egész napra!

Ha abból a napi sétából kettő egy órás akkor igen. Ne felejtsd ez egy pörgős terrier és nem baba :)

Sokat kell vele foglalkozni és fárasztani. Olyan 150.000Ft egy kutyus :)

Unokatesóimnak van westie-jük az ér? Élénk, virgonc kutya, fiatal korában igaz társaság közepe volt, így 12 év fölött már előfordul, hogy átalussza a családi jó részét. 3x vagy 4x sétál naponta, ebből az egyik legalább 1,5 órás, különben világvége van. Ha kell jó túrapartner is.

És végtelenül okos. Ami legalább akkora átok is, mint áldás, mert ragadna rá a hülyeség is, ha hagynák. Pontosan tudja, hogy kinél meddig mehet el és ha gyenge láncszem van a környéken, azt ki is használja (mindegy, hogy pogácsát kell könyörögni a karácsonyi asztalról vagy az ominózus erdei túra közben kell elhitetni a pótgazdikkal, hogy ő megfáradt, öreg kutya, őt ölben kell vinni). Ha a gazdái kevésbé lennének dörzsöltek már rég a fejükre nőtt volna.

Törzskönyves, megbízható tenyésztőtől származó kutya. Ettől függetlenül allergiás a szerencsétlen, van 1 fajta táp, amit bír a szervezete. Színre szelektált fajtáknál megesik az ilyen.

Az én kutyusom kiskorában egy kis fehér pamacs volt, hebrencs és játékos, imádta, ha körülötte voltunk tesómmal és simogattuk, gügyögtünk neki, stb. Azóta már jócskán megöregedett velem és tesómmal együtt, de azért még mindig ott van benne az a kiskutya, aki régen volt. Természetesen most már többet pihen, nem futkos folyton ide-oda, és míg kicsiként rettentő sokat ugatott (de kis, aranyos hangja volt) és nyüszögött, most már csak akkor ugat, mikor macskát vagy legyet lát az udvaron (valamiért nem bírja a legyeket). De van, ami soha nem változik: aranyos, bújós, szeretetéhes és szeretgetni való, nagyszerű társaság, és engem tökéletesen meg tud vigasztalni, mikor szomorú vagyok. Angyali, egyedi kis teremtés (bár, gondolom, mindenki ezt mondaná a sajátjáról). ♥

A kertünkben sokat tud szaladgálni, ami kis termetére tekintettel elég lenne, de hetente egyszer vagy kéthetente el szoktam vinni sétálni, amit egyébként élvez, csak szegény hamar elfárad. Néha hisztizik és drámázik, ha valamit nem akar (vagy pont, ha akar), de ez, gondolom, nevelés kérdése, meg persze azt is figyelembe kell venni, hogy minden kutya más és más, mindegyikőjük egy adott személyiség, épp úgy, mint az emberek. :)

Na, megvan már a kutyusod egyébként? Ugye, milyen kis cukorfalat? :D