Kutya és gyerek. Mit csináljak?

Következetesen, és határozattan,

mindig megszidni, és fujj, vezényszó,

dicsérni, ha abbahagy, simi-vel.

Mindenképpen tanítani kell a kutyust.

Egészen egyszerű és célravezető módszer elkapni a tarkójánál, és megrázni, mit az anyakutya szokta rosszalkodó kölyökkel, és közben határozott hangon mondani neki, hogy "Nem szabad!". Ha sokadszorra sem jön be, oda kell csapni az orrára, mert az érzékenyebb, azt biztosan megjegyzi, viszont attól kezdve féltemi fogja az orrát.

Egyébként én is valószínűnek tartom, hogy a kiskutya egész éjszaka egyedül volt, amikor meglátja a kisfiadat, aki ráadásul nem is szól hozzá, vagyis tudomást sem vesz róla, akkor fel akarja hívni magára a figyelmet, vagy játszani akar vele, és "kiskutya-számba" veszi, azért harapdál. Labda, gumityúk, műcsont, rossz cipő kell neki, hogy ne unatkozzon, és a fogait is karbantartsa.

Attól, hogy mondogatod neki, hogy nem, még nem fogja megérteni. Kell hozzá egy kísérő is, mondjuk egy jól irányzott tasli. Egy nagy testűnek induló kutyának meg sem kottyan. És persze a gyerektől kellene, mert ő is a kutya felett áll a falkában.

Egy 4 hónapos kutyus kezdi váltani a fogait. Ilyenkor mindent rág és harap. Mivel a kisfiaddal játszik, úgy gondolja, hogy egyenrangú vele, ezért engedi meg magának. Jobb az elején tisztázni az erőviszonyokat, mielőtt baj lenne belőle.

Gyors és egyszerű módszer: Lenyomja a földre a nyakánál fogva a kutyust, ahogy a kutyamama tenné és mondja neki, hogy NEM. Közben drukkol, hogy be ne pisiljen kora reggel, de ennyit megér:))

[link] Itt sok jó tanács van a viszonyhoz, de javaslom az M2 videótárából a Neveletlenek magazin egyik adását, ahol egy argentin dog és a család kisfiú tagja járnak hasonló cipőben.

Plusz egy cikk: [link]