"Nagykutyások! Nektek még nem volt bajotok "kiskutyásokkal"?

NAgytestű kutya párti vagyok,kb 4 éve kellett elaltatni a német juhászomat.

A rendőrségtől fogadtam örökbe,mint kiszolgált járőrkutyát.A tapasztalatom a következő a kiskutyákkal szemben:

NAgyon szerettem sétálgatni,kirándulni a kutyával,de amint már csak a sziluettje feltűnt a messzi távolban,a kisebb testű fajtársakat rendre felkapkodták elrángatták a gazdáik nehogy még a végén intreakcióba kerüljön azzal nagy szörnyeteggel az imádott Fifike.

Persze a kis szőrmókok pedig tették amit tenniük kell:

Acsarkodva hörögve-fújtatva "kiabáltak".

Hogy mit tettem ilyenkor?

Érdemben semmit,mert számomra felesleges volt bármit is tenni(ettől még voltak játszópajtásaink),ha felkapkodja hát kapkodja fel,nem az én kutyám lesz megint csak szegényebb egy ingerrel.( a véleményem az hogy a notorius felkapkodók kutyái kevésbé szocializáltak,és ezt a fogvillogatós-morgós "véleménynyilvánítást meg betudtam annak az un.kiskutya-szindrómának és ennek az antiszocializálatlanságnak)Amúgymeg kicsik nem igazán tudtak volna kárt tenni az én kutyámban,így csak annyit suttogtam neki,hogy: Látod Amy azok csibészek.

:)

Amstaffom van, hihetetlenül békés, játékos, soha nem mutatott agresszív viselkedést sem ember, sem kutya felé. Mégis nagyon sokan nem bírnak minket, bár ez leginkább azoknak a környékbelieknek tudható be, akik divatból vesznek staffit/pitet, és nem tudják megnevelni, az emberek pedig azt gondolják, mi is ilyenek vagyunk. Én megismerkedtem egy szűk kutyás társasággal, akikkel nagyon jól elvagyunk, a többi meg nem érdekel, azon pl. ha felkapkodják a sok kis betoncirkálót, mindig jót mosolygok. Nagy ívben kikerülnek minket szinte mindenhol, eleinte zavart, de inkább nem foglalkozom vele.

Az egyetlen bajom, hogy általában ha egy kistestű neki áll acsarkodni, akkor általában az emberek nevetnek, meg "milyen kis mérges, a kis aranyos", de ha az enyém játékból morogni mer egyet, már egyből vérengző harci kutya.

Amikor így félreállunk, az esetek 99%ában nem tudnak úgy elmenni mellettünk, hogy őrjöngő morzsika ne kerüljön a kutyám fél méteres körzetébe :D Enyém ekkor nyugiban ül-fekszik, én meg lelkesen nagyon megdicsérem, ami igazából a másik balfac gazdának szól :D

Ha nagyon ránk engedik a kis őrjöngő izét, hangulattól függően vagy nem szólok vissza, vagy leugatom