A kaukázusi kutyák tényleg megbolondulnak 3-4 évesen és megtámadják a családjukat, gazdájukat?

Persze. Nekem meg valaki azt mondta, hogy a rotim ha "nagykorú" lesz akkor verjem véresre, hogy megtanulja, hogy ki a főnök, különben nekem fog támadni.

Te még tényleg hiszel a télapóban, meg a húsvéti nyusziban?

3as!

Hogyhogy csak akkor kell elverni a rotit, ha "nagykorú" lesz? :D Nekem már a kölyök rotimra rá volt állva, hogy verjem le, mert megesz, ha megnő... :D :D Sok hülye van, na.... :D

2-es voltam.

Igen, pont úgy, mint a kuvasz, annak meg csont nő az agyába idős korára. :D

Az emberi hülyeség határtalan...Szerinted ha ez így lenne, tenyésztené még valaki ezt a fajta kutyát? Kellene bárkinek is egy olyan kutya, ami egyik pillanatban még békés házi kedvenc, a másikban pedig már a gyerek karját viszi a szájában? A probléma a kaukázusi esetében éppen az, ami a kuvasznál és a többi nagy keleti pásztorkutyánál (hiszen nem véletlenül terjedt el a sok bugyuta mende-monda büszke, nagyszerű ősmagyar kincsünkről is) : az,hogy vannak olyan fajtájú és főként, jellemű - mert nyilván ahány kutya, annyi jellem- kutyák, amelyek aránylag jól tolerálják, ha a gazdájuk nem ért hozzá, rosszul vagy éppen sehogy sem neveli - és vannak kutyák, amelyek nem. A baj akkor kezdődött, amikor a nagytestű, végtelen rónákhoz, évezredeken keresztül szabadsághoz szokott fajtákat (legyen ez most a kuvasz és a kau) beszorították a jószág mellől egy kis kertbe, ne adj'Isten láncra verték vagy kennelbe zárták,aztán pedig csodálkoztak, amikor ezek a hatalmas térigényű, ősi szabadságuktól megfosztott rabkutyák a tisztelt gazdájuk ellen fordultak (megjegyzem, én is így tettem volna). Ezek a kutyák hozzáértő nevelést, határozott, de nem agresszív gazdát követelnek, aki mindemellett kellő időt, energiát és szeretetet is képes szánni a kutyájára, valamint elegendő teret és mozgást képes neki biztosítani. Első kutyának, tapasztalatlan ember kezébe nem való ilyen habitusú kutya,ahogyan annak sem, aki kerti díszt vagy riasztót szeretne. Egy jó idegrendszerű, egészséges, helyesen nevelt és tartott kaukázusi (és ez minden más fajtára is igaz) nem fog megbolondulni" sem 3-4 évesen, sem öregkorára. A rossz tartásmód és a hozzá nem értés, nemtörődömség viszont sokszor a 3-4 évet sem várja ki, hogy megtörténjen a baj. A fent leírtak és az általam tapasztaltak fényében pedig megnyugtatlak és ki merem jelenteni, hogy a kaukázusi juhászkutya egy nagyszerű fajta, csak nagyszerű gazda kell hozzá.

Bármilyen kutya be tud kattanni, egy uszkár is.

Sétáltassátok, fárasszátok minél többet fizikailag és agyban is, követeljetek tőle engedelmességet, szabjatok határokat, állítsatok fel megdönthetetlen szabályokat, és az engedetlenséget azonnal toroljátok (nem brutalitással, hanem indokolt mértékű határozottsággal). Emellett szeressétek nyugodtan, de ne kényeztessétek túl.

Egyetlen kutya sem "őrül meg" egyik pillanatról a másikra. Olyan nincs, hogy "minden előjel nélkül" a gazdájára támadt. Frászt, voltak előjelek, csak a gazda hülye volt meglátni.

Nekem kuvaszom van, és nem kell úgy kezelni, mint egy időzített bombát. Az alapokat jól le kell fektetni, onnan már csak pár alap dolgot kell fenntartani. És fárasztás, fárasztás, fárasztás!