Ki a falkavezér? Veszélyben van a pozícióm?

Kezdjük az egygazdással: röviden és tömören bullshit. Azok a kutyán nem egygazdások, hanem sokkal határozottabb irányítást igényelnek, mint pl. egy goldi vagy isten tudja milyen fajta. Nos, egy családban jellemzően maximum egy ilyen személyiség van, ezért a kutya neki fog engedelmeskedni. Ha a családban mondjuk egész véletlen két ilyen személyiség lenne, akkor a kutya mindkettőnek engedelmeskedne attól függően, hogy ki mennyivel határozottabb, vezetőbb típus. Két példa: elég sok Cesar Millan részben előfordult, hogy a kutya a macskát tartotta falkavezérnek, lényegében amit a macska kommunikált felé, a kutya ahhoz tartotta magát. Na most csabika a te elméleted szerint a macskától már sosem lehetne átvenni ezt a szerepet, ergo mondjanak le a kutyáról? Másik példa: anyámékkal laktam, 16 éves koromban lett egy komondorunk, aki annak rendje és módja szerint kiválasztotta apámat. Elköltöztem, viszont egy alkalommal, kb. 7 évvel később, amikor már úgy éreztem tudok valamennyit a kutyákról, elvittem őt sétáltatni. A korábban húzó, őrjöngő kutya gyönyörűen jött, elfogadta az irányításomat. Pedig a komondor aztán egygazdás kutya.

Szóval nem kell ilyen butaságokat elhinni, hogy ez már veszett fejsze stb. A kutyával, főleg hogy kamasz, és nem egyszerű fajta kőkeményen kell bánni, nem kérni, hanem elvárni.

Akuminak meg kicsit merész szakkönyveket javasolni:D Csabika, gyere ki a gyepire, megsétáltathatod a korábban harcoltatott pitet, aki még most is megy bringásokra, kutyásokra, és bizonyos emberekre. Csak előtte jól olvasd el a szakkönyv instrukcióit:D

Ne haragudj hogy ezt mondom, de ha azt akarod, hogy valaha működjön a dolog, ezt a tutyimutyi kétségbesős hozzállást, hogy akkor most jaj mi a jó, biztos jól csinálom-e azonnal hagyd el, mert biztos átjön amikor a kutyával vagy.

Kispalike, te úgy gondolod, én meg így :) Tapasztalatom nekem is van elég, és nekem teljesen mást mond. Először is nem attól lesz egygazdás egy kutya, hogy komondor kaliberű. Nekem hót érzékeny kis terelőkutyám van és mégis egygazdás, mint ahogy a fajtája többsége is. Ezt egyszerűen érezni kell. Attól, hogy elmegy valakivel sétálni, szintén nem lesz semmis az egygazdás teória. Az nem nagy kunszt. Különben meg ez egy kétoldalú dolog. Gondolom apád sem volt egy kutyakiképző császár akinek a kutya körül forgott az élete. Ha a gazda felől nem kapja meg a megfelelő jelzéseket a kutya, akkor persze, hogy nem fejlődik ki teljes mértékben ez a jellemvonás. Amikor van egy kutyád aki szocializálva van, hordozva ide-oda, kiképezve, együtt él a családdal probléma nélkül, meg szereti őket, és úgy egyáltalán semmi baj nincs vele semilyen formában, és mégis ha belenézel a szemébe látod, hogy pici korától rajtad kívül másokat egyszerűen nem is érzékel ha nem muszáj, akkor tudod, hogy mi az az egygazdás. Aztán vannak azok a kutyák akik lehet, hogy az egész életüket egy emberrel élték le mégis elmennének az első idegennel. Meg amikor elmész egy kutyás társaságba, és órák vagy napok után sem tudod megállapítani x egyedről, hogy ki a gazdája, mert ugyanúgy viselkedik mindenkivel.

Hogy van-e baj? Mi minősül bajnak?

Nem jó a kapcsolatod a kutyával, és ez nyilván rossz neked, különben nem tetted volna fel a kérdést. Szóval ha úgy fogalmazunk, hogy van-e megoldandó problémátok, akkor van.

Persze ha neked az is jó, hogy elhiszed, hogy ez így oké, és leélsz a kutyával meg tizenpár évet így vagy még rosszabb állapotban, az a te dolgod. Döntsd el, hogy akarsz-e változtatni, és ha igen, tegyél érte. De mi nem tudjuk átvállalni sem a döntést, sem a cselekvést.