A kiskutyámat szabad babusgatnom az nélkül hogy ennek valami hátulütője lenne (viselkedési zavarok), vagy esetleg falkavezér szerep elrontása ezzel?

Az előző kutyánk egész kicsi korában került hozzánk, állandóan babusgatott, kiskutyaként a párnánkon aludt, és egész életében szelíd, szófogadó kutya volt.Bármit csinálhattunk vele, emelhettük, ölelhettük, cipelhettük, nyírhattuk, ha kellett, cseppenthettünk a szemébe stb., mindent hagyott.

A mostani kutyánkat befogadtuk, az előző gazdájánál udvaron volt tartva, különösebben nem foglalkoztak vele. Két évesen került hozzánk. Bár már sokat szelídült, de még mindig vannak dolgok, amiért morog és harap. Felemelni például egyáltalán nem hagyja magát, és volt, hogy megkapta a karom, mert átöleltem.

Mindkét kutya foxi, tehát még csak nem is a fajtájukon múlt.

Szerintem legjobb, ha kicsi korától hozzászokik a közelségetekhez, a gyömöszölésekhez, babusgatáshoz.

Néha-néha lehet természetesen, de ne állandóan és ne ez tegye ki a kapcsolatotok nagy részét. Ő lesz a falkavezér, és nagy gondok lehetnek később ha állandóan babusgatod.

Már nyolc hetesen is ellehet kezdeni a kapcsolatépítő dolgokat: tanítás (először játékosan, aztán már komolyabban), játék, alapengedelmesség tanítása. Ezek sokkal jobban fogják hozzád kötni, mint az állandó szeretgetés. :)