Ti nem feltetek, amikor először elengedtétek a kutyátokat?

Nem. Én megbíztam benne, és ő sem okozott csalódást.

Azóta tudok bízni az emberekbe.

A kölyök kutyáimat a kezdetektől póráz nélkül sétáltatom. Az elején még annyira "megszeppent", hogy elkergetni se tudnám. Mire kezd felbátorodni addigra meg a kötődés is kezd kialakulni, kitapasztalom, hogy mivel motiválható és szinte első szóra visszajön.

A felnőttként hozzám került kutyáknál nem mindig ennyire egyszerű a helyzet, volt akinél csak fél év után jutottunk el odáig, hogy póráz nélkül sétáljon és egy olyan kutyám is volt, akit sose tudtam elengedni.

9 hónaposan került hozzám gyepiről, most 10.5 hónapos lehet.

Inkább csak tartottam a dologtól, de nem féltem komolyan. Nálam az adta a bátorságot hogy éhesen vittem, illatos virslivel. Pórázon magamhoz hívtam és adtam neki. Így tudta, hogy neki szánom. Azért tartottam tőle, mert alig egy hónapja volt nálunk akkor, és nem tudtam, nem elszökött-e az előző gazdijától (bár a főút mellett találták, inkább kirakhatták). De láss csodát, az én állandó felfedező, energikus terrierem (!) árnyékként követett. Azóta is csinálja, ha kajám van. :D Ha nem, akkor eltávolodik 10 méterre max. Meg a behívással vannak gondok, de dolgozunk rajta hogy ne ő várjon be engem, hanem én őt. De nem szalad el.

A lényeg, hogy tudd, érdekesebb vagy neki mint a felfedezés. De lehet hogy nem kutyák között kell elkezdeni. :)

Én folyamatosan parázok attól, hogy elfut valami után, ezért keveset engedem el és akkor is folyton lesem, merre megy, mit csinál, mit lát meg éppen. Ezzel az a baj, hogy minél kevesebbet engedem el, annál kevesebb gyakorlatunk lesz a dologban, de hát ez van, féltem. Talán ha lenne nálunk nagy futtató, ahol zárt, de nagy területen tudnék gyakorolni vele, nagyobb lenne az önbizalmam, de így, hogy élesben megy a dolog, hát, nem a kedvenc részem.

Hosszúpórázt szoktam rá tenni és vissza is jön, de mikor szabadon van sokkal messzebbre elfut. Menet közben tudom ültetni, fektetni, habár nem azonnal, de még így is elfordult, hogy majdnem átrohant az úttesten, mert meglátott egy galambot a túloldalán...

Én egy hét után elengedtem a kutyusom, igaz én örökbefogadtam menhelyről felnőttként és az első pillanattól látszott hogy ha akarnám se tudnám elhagyni.. :)

Csak emberek között nem lehetett elengedni, mert nagyon agresszív volt.

Elkezdtük kezelni ezt az agressziót, és hamar rájöttünk, hogy a bizalom nagyon fontos.

Amikor nyugodt, határozott és magabiztos tudtam maradni, a kutyán is látni lehetett a változást.

És amint teljesen megbíztam benne, ő is megbízott bennem.

Nekem nagyon nehéz volt idáig eljutni, szóval ne aggódj ha nem megy hamar! Sokat volt az enyém is 10 méteres pórázon a biztonság kedvéért, de eljutottunk odáig hogy futók-biciklisek-kisgyerekek-más kutyák között is el tudom engedni nyugodt szívvel. Visszajön, nem bánt senkit, és rettenetesen élvezi.

Szóval nagyon megéri a fáradságot, mert ha látod önfeledten szaladgálni, felfedezni, akkor fogsz rájönni, hogy mit vennél el tőle enélkül!

Ne aggódj emiatt, gyakoroljatok sokat, és tanulj meg nyugodt lenni, és megbízni benne! Biztos, hogy menni fog! :)