Nagyon nagyon domináns kutyánál akit már tapasztalt kiképző se tud helyre hozni még működhet a kösd ki a fához és nekapjon ennivalót csak akkor ha jót cselekszik elv?
kb 1 éve örökbe fogadtunk menhelyről egy kutyát akit már elaltatni akartak mert kezelhetetlen volt. Azóta csak szenvedünk vele, ivartalanítás nem segített. Morog ránk, a kutyákra, nem tisztel. Volt már máskor is domináns kutyánk de azokat sikerült ledominálni mi voltunk a főnökök. Viszont ezt a kutyát a menhely szerint naponta verték az emberek, több karó is eltört rajta egy nap. Ettől eltérően nem tart tőlünk és nagyon szeret minket viszont ha rászólunk és parancsolunk neki akkor domináns. Kiképzőt majdnem megharapott úgyhogy szájkosarat tettünk rá. Külföldi kiképzőkkel is találkoztunk Csehbe is voltunk és ott sem sikerült semmit elérni.
Utolsó javaslatuk az volt, hogy vagy elaltassuk vagy kikötözzük egy fához és 3 napig nem kap enni, csak akkor ha elvégzi a parancsot amit kap és jól viselkedik. Állítólag a komondorokat is így nevelték a pásztorok. Működhet még nála? Már a család tagok félnek, harapott már rá a kezemre amikor fegyelmeztem az agresszív megnyilvánulását egy idegen kutyára.
Az "azok" körültekintően választottak, a menhely tanácsát is figyelembe véve :)
Édesanyám, akitől az említett "szöveg" származik, szintén hosszas keresgélés után választott ki egy ebet másik helyről, de szerencsére nem adták neki oda.
Egy régi kennel állt a ház mellett ami arra szolgált, hogy az előző kutyát átmenetileg el tudják zárni, ha érkezik valaki. Sajnos nem volt túl barátkozó, viszont jó házőrző.
Akik kiérkeztek, nem akarták elhinni, hogy nem oda lenne száműzve az eb, így visszavitték magukkal (bár elismerésre méltó a becsületességük).
A kutya véletlenül sem úgy viselkedett, mint amiről szó volt, és nem úgy, mint a menhelyen.
Aki tényleg sokat foglalkozik menhelyi állatokkal az tudja, hogy odabent kb. semmi nem derül ki az adott állatról, addig nem nyilvánul meg rendesen, míg ki nem kerül a "szabadba".
Persze, nyilván nem mindegyikkel van visszavonhatatlan probléma, és vannak ott olyan jószágok is, akikből tökéletes társ válik. Csak sajnos az a kisebbik fele.
A legtöbbjüket számtalanszor viszik vissza, csak azt nem kötik a kedves érdeklődő orrára.
Eleve úgy lenne értelme az egésznek, ha a menhelyek őszintén elmondanák a fennálló problémákat is.
Lehet azzal jönni, hogy minden kinevelhető, csak nem mindenkinek van hozzá ideje és ereje, arról nem beszélve, ha az állat drágán javítható károkat okoz.
Nem mindenki azért hoz el menhelyről kutyát, hogy utána évekig szenvedjen vele, hanem azért, mert segíteni szeretne.
De azt csak úgy lehet, ha olyan állatot kap, akivel el is bír: nem mindegy, hogy egy félős kutyáról van szó, vagy egy már-már őrültről.
Nyilván mindegyikkel van probléma, hiszen szörnyű dolgokon mentek keresztül... de komolyan nem mindegy, hogy mi az.
Lehet utálni, lepontozni, de már megírtam a véleményem, azon nem változtat semmi.
Annyira Elvette a kedvem az egész kalamajka hogy nemcsak menhelyről,. egyáltalán nem akarok kutyát, pedig régen imádtam őket.
És nem a kutya hibája főképpen, hanem azé, aki a képembe hazudta amiről úgy gondolta, hogy azt akarom hallani. Aztán reménykedett benne, hogy úgysem merem visszavinni.
Nem biztos az, hogy aktívan dominál...lehet félelmi agresszió. Bizalmat kell építeni sok-sok játékkal, tanulással és közös élménnyel. Az egész napi kajáját megkaphatná úgy, hogy egy rátok nézésre, behívásra, feladatra kapja.
Amíg nem bízik bennetek, fél, addig nincs értelme keménykedni vele
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!