Nagyon nagyon domináns kutyánál akit már tapasztalt kiképző se tud helyre hozni még működhet a kösd ki a fához és nekapjon ennivalót csak akkor ha jót cselekszik elv?

igy igaz régen igy neveltél

én ugy vélem ez is megoldás

másik az hogy porázt kötözl a derekadhoz és kutyát viszed mindenhova ahova csak mész

ha nem érti amit mondasz neki akkor hirtelen megbököd az oldalat hogy érezze nem helyénvalo a viselkedése

ha ez nem segit

leviszed a földre

és a fejét hátraszegezed(hátára fekteted)

amig nem csináélja azt aamit mondazs (megAdo mod)kevésébé védett terültét keresd(nyak és has)

Az én huskym volt, hogy egy héten át nem kapott egy falatot sem, mégis lesz-rt továbbra is. Szerintem előbb halt volna éhen, mint engedelmeskedjen. Utólag nézve nem is csoda, egy jó nagy lúzer voltam vele szemben.

Mennyit mozgatod a kutyát? A közös séta, ahol ő követ téged, nem csak elengeded kóricálni az egyik legjobb kapcsolatépítő. Akár vihetnéd bringával is, hogy fáradjon. Fáradt kutyán nem sok kedve van támadni:D

Volt már úgy istenesen leteremtve, mikor morgott rátok/ kutyákra? Ha igen, milyen büntetési formákat alkalmaztatok?

Falkából kizárás volt már?

Irigylem a türelmed, igazi angyal vagy.

Én nem tudnék többet menhelyről befogadni kutyát, elég volt egyszer is. Anyukám jól mondja: nem véletlen, hogy ott vannak.

A legtöbb menhely a képedbe hazudik, csak vidd onnan... ha visszaviszed, téged állítanak be az ördögnek mindenhol. Vicc.

Nagyobbacska kutya volt, két éves, de kifejezetten lakásba ajánlották, én sem éppen yorkiet szerettem volna, mert féltem, hogy nem bírta volna ki a két sétáltatás közti időt (azért az ember mégiscsak dolgozik).

Na ez az eb nemhogy domináns volt, hanem totálisan idegbeteg szegénykém... az egyik fele, hogy kutyaiskola, kiképző, mindenféle módszer ide vagy oda, képtelenek voltunk anélkül végigvonulni az utcán, hogy ne akarta volna megtépni az összes szembejövő állatot, kortól, nemtől, fajtától függetlenül.

Eleinte még próbáltam nagyokat sétálni vele a Ligetben, de végül ez elmaradt, csak a többi kutyást kínoztam.

Én még csak-csak elértem némi tiszteletet tőle, de ha vendég jött, már szaladt volna oda megdugni, alig bírtam lefogni :D

A két séta közti időt boldogan kibírta volna, lévén hogy 8 óránál többről nem beszélünk... de nem... ha éppen normális volt, szobatiszta volt, kivárta az idejét, bár szólni sosem jutott eszébe ha ki kellett mennie. Na de ha valami ideg érte... nemhogy bepisilt, egyenesen be is sz@rt szerencsétlen, vagy éppen jó nagyot rókázott, kezdve a postáson át a vendégig mindentől.

Volt olyan, hogy direkt hajnali 1kor vittem le utoljára, reggel 7kor már ott várt egy jó nagy adag... nem a bejárati ajtóban, a nappali közepén ám.

Veszettül gyorsan tanulta a parancsokat, buta nem volt... csak a fejével volt valami.

Akármennyire sajnáltam, visszavittem, az egy dolog hogy az ember szeretne segíteni egy állaton, de az nem pálya, hogy a következő akár tíz évem teljesen megkeserítsem... a sétáknál már gyomorgörccsel indultam, nem beszélve a szőnyegről amit kidobhattam.

Lényeg a lényeg, rajta nem lehetett segíteni sajnos, idegrendszeri problémákkal küszködött. A menhely azonnal kikiáltott szemétnek, másnap ugyanúgy reklámozták hogy milyen tündibündi egészséges szobatiszta kedves kutyuska, tessék lássék...

Persze, az ember megérti hogy meg akarnak szabadulni tőle, na de így...

Próbálkozni lehet sokmindennel, és remélem, hogy sikerül elérned valamit. De készülj fel, lehet, hogy nem fog menni... ha ennyire verték, az bőven okozhatott maradandó károsodást is nála.

Én meg, az ördög maradok a két kölyökcicánál, akiket az utcáról hoztam haza :) Lehet hogy veszettül tépnek mindent és szörnyen rosszak, de legalább hagynak élni.

Én nem vagyok egy nagy szakértő, de...Nem elképzelhető, hogy ez a kutya azért agresszív, mert FRUSZTRÁLT? Ha rendszeresen bántalmazták, akkor érthető is.

Nekem gyepmesteri telepről van kutyám, ő eleinte nagyon barátságos volt aztán elkezdett agresszívan fellépni más kutyákkal szemben, több járókelőt megugatott. Nekem a figyelemelterelés és a pozitív megerősítés vált be, azt felejtsd el amit A csodálatos kutyadokiban láttál, a rángatást meg a földre nyomkodást.

Minden rossz megnyilvánulást már csírájában el kell fojtani és minden jó viselkedést (laza pórázos séta, csöndben elhaladás mások mellett) dicsérni, jutalomfalattal megtoldva (hús, máj, sajt).

Én egyszer olvastam egy cikket és eléggé elgondolkoztatott:

Van egy ember aki fél egy bizonyos bogártól. Mindig bepánikol, ha meglát egy olyan bogarat. Két féleképp lehet kezelni:

- vagy mindig kap egy taslit, hogy abbahagyja a hisztit

- vagy szép lassan kioldják a félelmét

Első esetben a viselkedése megváltozik, de az érzései nem, ugyanúgy félni fog. Második esetben megváltozik a viselkedése és az érzései is.

6-os: Nem a megfelelő módszerrel nyúltál a kutyához. A menhelyi kutyák problémásak, igen, az enyémmel is volt/van gond, de rengeteget fejlődött, pedig pokoli rossz volt. Ugatás, támadás, ajtóban hisztizés. Ismerős?

Nagyon nem mindegy, milyen módszerrel fegyelmezzük/tanítjuk a kutyát, lehet hogy egy 20. módszerrel a tied is fejlődött volna...

8-as. Nem ismerős. Sosem hisztizett az ajtóban, volt szeparációs szorongása, kb. 1 hétig. Utána nyomtalanul elmúlt. Ugatni sem ugatott, hacsak nem volt rá nyomós indoka.

Engem sosem támadott meg, és a vendégeimet sem.

Ilyen dolgai, amik abból adódtak hogy menhelyi kutya, rengeteg volt, ezért is nem emeltem ki őket, mert tudtam, hogy vele jár.

De ez sajnos nem az.

Nem csak én "nyúltam hozzá" hanem rengeteg szakember, semmit nem értünk el, ezek kifejezetten idegrendszeri problémák, és sehogy nem lehet kezelni.

Ha félsz a magasságtól, te sem leszel jobban a felhőkarcoló tetején, ha máshogy szólnak hozzád.

Ja, és persze lehet én vagyok önző, de úgy vagyok vele, hogy nem a magam kárára szeretnék menteni egy állatot.

Egy bizonyos szintig persze, nekem is alkalmazkodnom kell, de amikor a közös együttlétből nem születik más csak ideg, és minden nap körömtépés hogy visszavigyem-e a fenébe, az sajnos nem működik.

Másfél évig szenvedtem vele, nem két hét után vittem vissza. Annyi bajt okozott, hogy egyáltalán nem tudtam megszeretni. Valószínűleg ő sem bírt engem, hiába próbáltam rendes lenni vele, megkapott mindent, dögönyöztem eleget, nem zavarta amikor visszavitték a telepre (hozzátenném, panzióban tartották, a gyepire nem vittem volna vissza).

Nem mindig működik.

Ez a két cicus azonnal a szívembe lopta magát, pedig bevallom, sosem szerettem a macskákat. És kölcsönös a dolog.