Mit gondoltok erről a kutyáról? Kép!

Jó, hát oké. Én azt gondolom, hogy mondjuk egy kutyát illik felismerni a pofájáról, és ha egy dobbermannak tacskó feje van, az érdekes. Mindegy is. Komoly kutyázás...jó, hát fixírozza csak az arcát a kutyája, végülis én csak néha látom, de hát én megmondtam nekik, hogy egy ilyen fajta kutyát nem kéne egyrészt se behordani (majd sírhat ha szétszedi a macskát), se meg ennyire korlátozni, mert nem jó az neki se, meg majd egyszer megharapja őket mert bekattan a sok trükktől meg szabálytól. Meg ez a hordani mindenhova, meg "jajj hát még nem tökéletes, még kis kamasz". Hát hova legyen tökéletes? Egy kutya, szerencsétlen még a kertbe se kakilhat, mert viszik inkább sétálni. Nemhiszem, hogy jót tenne neki, hogy ennyit hurcolják meg nyúzzák. Az enyémeket egy héten egyszer kiviszem a rétre és tökéletesen elvannak, mindent megugatnak a kerítésnél, elkergetnek az udvarról. És boldogok. Mikor hazamegyek, úgy örülnek nekem,mintha egy évre mentem volna el. Ez a kutya meg oda se jött, mikor bementem a kapun, csak ült és nézett.

Az meg a másik, hogy ha már olyan szuperokosnak kell lennie, akkor nekem miért nem ül le, ha hívom miért nem jön oda? Egyszerű! Mert fél a gazdájától, hogy ha nem engedelmeskedik, még többet fogják nyúzni! A kutyák se hülyék! Majd megnézem, mikor télen öltöztetik, mert azt is szokták, mert "fázik". Hogyne fázna, ha haygnák neki, hogy megszokja a hideget, nem fázna. Régen is kint voltak a kutyák, főleg a nagyok. Mert még az ilyen szobakutyákat oké, mert véletlen elkapja egy macska, meg eleve erre vannak. De ezek a nagyok... főleg az ilyen, amit még szerintetek is mozgatni kéne... hát milyen érzés lehet neki egy fotelben... meg hogy rászólnak, ha ugat, hát a kutya ugat, és kész. Van, amelyik többet, meg ami kevesebbet. És még ezt is megtiltják. Szóval nekem ez idegen, mintha egy gépet nevelnének, akit még túl is féltenek. Ilyet, hogy csontot nem lehet neki adni, csak nyersen... és nem hallgatnak senki másra, pedig mondták mások is, hogy el fog vadulni meg férgesedni...ha már ennyire félteni kell...

Hát azért tudok egy-két dolgot. Kicsi korom óta vannak kutyáink. Nem idegbetegek, hanem egészséges, boldog kutyák. Az, hogy ugatnak ha a kerítésen kívül elmegy valaki vagy valami, természetes, mivel a kutya őrzi a területét, ezért miért kell rászólni?

Szakkönyvet olvasni nem kell, már nem azért, de a gyerekeiteket is könyvből fogjátok nevelni? Meg is lesz az eredménye!

Náluk is megvan, fél tőlük a kutya, a vendégekhez nem megy oda, magukhoz is hívni kell és szerencsétlen örül, ha megsimogatják. De ilyenkor se ugrálhat, mert az egy szentségtörés.

Nem értek egyet azzal, hogy nem eheti azt, amit mi, vajon régen mit evett? Azt, ami maradt! Régen a királyok is odadobálták a kutyának a csontot, mégse csavarodott össze a gyomra meg nem pusztult meg.

Szóval az a kutya egyáltalán nem viselkedik igazi kutyaként, mert nem hagyják neki. Betáblázzák az életét felesleges dolgokkal, meg lecseszik, ha valamit nem csinál meg. Nem hagynak neki szabad akaratot, pedig szerintem az a kutya sokkal boldogabb, amelyik egész nap szaladgálhat meg vannak játékai, akármikor ehet, ugathat, odamehet a gazdájához ha azt akarja, hogy simogassák.

Szerintem túlzásba viszik a dolgot. Hát az én kutyáim, ha vendég jön, le sem ehet róla vakarni, úgy örülnek, ez meg szegény ott ült és mikor mindenki odament, hogy megsimogassa, még inkább elhúzódott a gazdája mögé, pedig látszott a szemén, hogy odajönne egy kis babusgatásért. Meg a futkározó gyerekeket is nagyon nézte, de nem mehetett oda.

Szóval felesleges ez a szigor, apám munkatársának is ilyen kutyája volt, azt is kutyaiskolába hordták és a nagy szigor miatt el kellett altatni, mert megharapta őket. Úgyhogy szerintem ez a szerencsétlen is be fog kattanni

Akkor először is: A kutyáim nem neveletelnek, csak egészséges kutyaéletet élnek, nincsenek folyton nyúzva. Tudnak leülni, lefeküdni, pacsit adni. Az, hogy ha idegenek, macskák, stb van a kapu előtt és ugatnak, az természetes. Minden kutya ugat, ez a dolguk. A vendégeknek örülnek, mi is örülünk nekik. Mivel mindig, mindenki szokott hozni nekik egy falatot, vagy ha nem, mi mondjuk nekik, hogy barátkozásból adjanak nekik, az normális, mindenki jobban örül egy barátságos, szeretgethető kutyának. Ha gyerekek vannak, kergetőznek, ugrálnak, játszanak velük. Ha labdázunk, nem kell odadni a labdát, hiszen az az övék, én sem veszem el mástól pl a telefonját. A kajájukat sosem piszkáljuk, mert mi sem szeretjük, ha evés közben zaklatnak. Mindig van előttük valami étel (csont vagy egy kevés száraztáp), sosem kell éhezniük. Naponta mozgatva vannak, mert ha nem én, ők elfoglalják magukat: rongyoznak, birkóznak vagy labdázok velük. Hetente egyszer kiviszem őket egy mezőre, hogy szaglásszanak, futkározzanak, de pórázon naponta nem nyúzom őket, mert nem szeretnek pórázon sétálni. Egyébként velük is jártunk iskolába, de csak pár hónapig, nem akartam nyúzni őket felesleges trükkökkel, nem díszkutyák, nem járunk szépségversenyekre, ahol pózolni kéne, csak barátok. Nem jönnek be, mert kutyaszagúak, összeszőröznek mindent, meg nem bentre valók.

Telefonnal fotóztam, és még mindig úgy gondolom, egy kutyának a pofájáról kell felismerhetőnek lenni.

És továbbra is feleslegesnek tartom ennyire túlstresszelni egy kutyát feladatokkal meg bekorlátozni. nem kell mindenkinek kutya, akinek meg van, vegye tudomásul, hogy egy állat nem ember. Kevésbé okosak, másra vágynak.