Ez jó megoldás szerintetek?

Mindig is szerettem volna egy kutyát. Mivel lakásban lakunk, a szüleim nem engedik. Szerintük sokat lenne egyedül szegény. Valamilyen szinten megérem őket, hisz ők dolgoznak, én pedig iskolába járok. Viszont minden álmom egy saját kutyus. Egyszerűen vágyom rá, hogy gondozhassam, sétáltathassam, taníthassam és a többi. Arra is gondoltam, hogy akár ideiglenesen befogadnék egy kutyát egy menhelyről, amíg nem sikerül szegénynek végleges gazdát találni. Így tudnék segíteni a kutyán is, hisz addig szocializálódik... De a szüleim ezt sem engedik.

Úgy látszik nem tudom sehogyan sem meggyőzni a őket arról, hogy örökbefogadhassak egy kutyát. Így hát arra gondoltam, hogy hétvégenként és szünetekben önkénteskedhetnék egy állatmenhelyen. Így lenne kiről gondoskodnom, és némiképp megtapasztalnám, milyen az, ha az embernek kutyája van. Úgy tudom, az ilyen helyeken mindig elkél a segítség.

Szerintetek felvennének önkéntesnek? Még csak 14 vagyok, gondolom kell hozzá szülői engedély. :) Ti megengednétek a gyereketeknek, hogy önkéntes legyen egy menhelyen?

(Elnézést ha hosszúra sikeredett...)