Miért fél a legtöbb kutya a petárdáktól, tűzijátékoktól? Lehetséges eleve úgy nevelni a kutyát, hogy NE féljen?

Régebben, amikor még csak kb 10 éves voltam, volt egy Howavart kutyusunk. Első kutyánk volt, senki se nagyon érett hozzá a családban, ha valami nem ment, a legtöbbször a nagybátyám segített nekünk (ő tapasztalt kutyás volt, amióta csak emlékszem rá, mindig nagyon okos, jól nevelt vizslái voltak, és hihetetlenül jól értett is hozzájuk).

Sokszor volt felénk tűzijáték, nem csak a nagyobb ünnepeken, hanem az ilyen kisebb falunapokon is, szilveszterkor meg ugye mindig és petárdáztak is. A kutya meg se rezzent, sőt, kifejezetten tetszett neki, ugrált az ég felé és megpróbálta elkapni a színes fényeket, amik aláhulltak, imádta! Sose kellett őt elzárnunk, még csak be se kéredzkedett a házba, ellenkezőleg, ha bent is volt és meghallotta a tűzijátékot, mindig szaladt ki és kergette a fényeket az eget bámulva a kertben. :) Nagyon mókás volt, anyuékkal csodálkoztunk is, hogy nem fél, amikor minden ismerősünk kutyája remegve szűköl ilyenkor (még a nagybátyám hiper-okos vizslái is rettegtek), de a mi kutyánk sose félt. És mi sose neveltük erre, magától volt ilyen bátor, ha ezt lehet egyáltalán annak hívni, mert szerintem azt se tudta, hogy ettől félni "illik". :D

Sajnos ő már nincs velünk, utána nem is volt többé kutyánk...

Most 13 évvel később jutottam el oda, hogy megint lett egy kutyám, és ő az első olyan kutya, aki tényleg csak az enyém (az előzőt ugyebár családi kutyusnak tekintettük, ergo ugyanúgy tesóimé is volt, nem csak az enyém).

Az lenne a kérdésem, hogy lehet esetleg eleve úgy nevelni egy kutyát, hogy ne féljen a tűzijátékoktól? Hogy ahelyett, hogy pánikol, inkább olyan vidáman fogja fel ezt az egészet, ahogy az első kutyánk tette? Ő se félt tőle soha, és szeretném, ha a kiskutyám se félne, ezt el tudom valamivel érni? Vagy ez egyszerűen adottság?