Mit tegyek? Most vettünk egy német juhász kutyát. Az a baj vele nem szeret egyedül lenni. Mindig kell valaki aki ott van mellette.

A mi németjuhászunk 13 évig élt velünk, alig feküdt be a házába ez idő alatt. Azt is inkább öregkorára, vagy amikor ő már hallotta előre, hogy vihar közeleg, akkor bement a házba.

Az ő szokása is az volt, hogy a bejárat előtt vert tanyát.Hallotta a beszédet, mozgást, ez megnyugtatta. Gyáva kutya volt, egy kiképző azt mondta, kölyökkorában megijeszthették.

Mi ott rontottuk el, hogy beengedtük a lakásba, ha hideg volt, azért, ha meleg volt azért. De úgy tudott nézni! A lakásban semmi kárt nem csinált, tudta, melyik helyiségekbe nem szabad belépnie.

Kint az udvaron több kárt csinált, de aztán kerítésekkel szabályoztuk a mozgáshelyét, nagyon okos a német juhász, a korral egyre fegyelmezettebb lett. Ha nem voltunk otthon, nem mutatkozott elől, inkább elbújt az udvar végében, ahol nem volt szem előtt. Így a betörő is simán bejött az utcafront felől:)Nagyon vágyott a szeretetünkre, dicséretünkre, s ha pfúj, rossz kutyával fegyelmeztük, azonnal megjegyezte, s nem próbálkozott többször.

Türelem és következetesség célravezető, és nem ingadozni, mert azonnal kihasználja:)

Hagyjátok nyugodtan. A kérdező azért tette fel a kérdést, mert a problémát nem tudja kezelni. Ehhez semmi köze ahoz, hogy a kutya 8 hetes vagy 8 éves. A konkrét eset ismerete nélkül itt a legjobb indulattal is nagyon rossz tanácsokat tudunk adni. Menjen oda valaki, aki látott már hasonlót és adjon tanácsot. Lehet, hogy valamiért nem lehet az állatot beengedni a házba, lehet még 1000 innen nem látható mörülmény.

Ha egy cuki pár kilós 8 hetes kutyát elrontanak egy 30 kilós felnőttet már nehezebb rendbetenni.

Hagyhuk a kiképzőt. El kell neki mondani József Attila a Dunánal címűversét éjfélkor újgur nyelven az segít

A világ legtermészetesebb dolga, hogy ha hazaviszel egy 2 hónapos kiskutyát és kivágod a kertbe teljesen egyedül, az bizony sírni fog. Ehhez nem kell kiképző, és szó sincs szeparációs stresszről... Egyébként én fél éves kor előtt nem is raknék ki a kertbe egy kiskutyát, már csak a szocializáció miatt is, de mindegy. Minden nap legyetek kint vele sokat, játékosan el lehet kezdeni neki tanítani az alapokat (ül, fekszik, marad) Inkább sokszor pár percet tanítsátok, mert egy ilyen fiatal kutyának pillanatok alatt kalandoznak el a gondolatai. Játszatok sokat, lehet labdázni,vagy ha az nem érdekli, egy jó rongyozásnak egy kutya sem tud nemet mondani. Fokozatosan hagyjátok egyre hosszabb időre magára, de ha sír soha ne menjetek ki hozzá. Már az elején meg kell tanulnia, hogy hisztivel nem ér el semmit. A negyedik oltás után pedig érdemes lenne elvinni egy oviba, az Alfa suliban pl ingyenes. Az oviban először is megtanítják a gazdinak kezelni az ilyen alapvető problémákat, és a kicsi is ismerkedik más kutyákkal, megtanul "kutyául" így a későbbiekben is nyugodtan végigmehetsz vele az utcán.

Még valami. Ugyan erről nem volt szó, de elég sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy egy kerti kutyát nem kell sétáltatni. Ez a legnagyobb baromság, egy kerti kutyának is szüksége van új ingerekre, és különösen egy németjuhásznak rengeteg mozgásra és foglalkozásra.

Sok sikert!

Az enyém soha nem nyüszített mikor egyedül volt, mindig aludt, még most is azt csinálja.:)

Fokozatosan kell hozzászoktatni az egyedülléthez. Először csak annyi időre hagyd otthon, amíg elugrasz 10 percre a boltba, később már elmehetsz órákra otthonról. Mindig jól fáraszd ki mielőtt otthonhagyod, futtasd, játsz vele. Adj neki valami rágcsálnivalót (én marhafület, disznólábat adok neki), és egy játékot, amit szeret. Erre szerintem plüssállat a megfelelő, mert azzal sokáig elvan, bírkóznak.

Mikor hazaérsz, egyértelműen nagyon fog neked örülni, te is simogasd meg, dicsérgesd, hogy milyen ügyes kislány/kisfiú volt.