Hogyan tudnám megoldani, hogy végre lehessen kutyám? (bővebben: lent)
Lehet, hogy hülyén fog hangzani a következő történet és lehet, hogy sokan nem értenek meg, vagy hülyeségnek fogják tartani ezt, de remélem, hogy egy-két intelligens ember a segítségemre lesz pár kreatív ötlettel.
Na szóval röviden a történet:
Egész életemben úgy neveltek, hogy az állatok tisztességesebbek, mint az emberek többsége és, hogy sokkal több szeretet van bennük (és ezt már én is belátom). Ezért is volt furcsa,hogy amikor először kértem, hogy tarthassak kutyát (kb 5 éves koromban) akkor egyértelmű elutasítást tanúsítottak. Azóta folyamatosan győzködöm őket lassan 19 éve, de ugyanez a reakció. Mindig azzal hitegettek, hogy majd ha középiskolás leszek, aztán majd ha 18 éves leszek, aztán majd ha leérettségizek.. De ezek szerintem mind nem bizonyíték a szellemi érettségre.. Egész életemben ez volt az egyik legfőbb vágyam(amit szerintem pont, hogy a szüleim alakítottak ki bennem a kis kori "állatszeretetükkel"). Pár hete elkezdtem intenzívebben felhozni újra minél többször a témát, mert véletlenül rátaláltam egy olyan kutyára akit miután megismertem rájöttem, hogy nekem csak ez a kutya kell.. A kutya nem egy "mindegy" dolog, hogy amikor ráunok majd eladom.. Társ egy életre, és ők ezt nem fogják fel..
A lényeg, hogy az a kutya eladó, de a szüleim egy ideje nem állnak jól anyagilag. Éppen ezért gyűjtögettem, dolgoztam, és elég hamar összejött annyi pénz, amiből meg tudnám venni a kutyát, a gazdája is szívesen adná nekem, és természetesen az eltartásáról is én gondoskodnék. Nemsokára egyetemre megyek jó messzire a lakhelyemtől, úgyhogy az magával vonzz egy albérletet is, eredetileg akkor terveztem kutyát venni, hiszen akkor már nem szólhatnak bele. De közbejött a fent említett kutya.. Ráadásul a szüleim a minap megmondták, hogy ha külön is laknék akkor sem tarthatnék kutyát, mert akkor biztos, hogy nem engednék, hogy meglátogassam őket "amíg élnek az ő házukban nem lesz kutya!"-mondták..
Szóval ebben szeretném a segítségeteket kérni.. kacifántos történet:/
Mit tennétek a helyemben? Gondoltam arra is, hogy megveszem a kutyát, hazahozom és csak nem dobják ki.. Vagy várjak még tovább? Egész életemben csak vártam..
A főbérlővel beszéld meg, tarthatsz-e bent kutyát, ha igen, akkor vedd meg - nem hiszem, hogy kidobnának otthonról kutyástól, ha meg tényleg fontos a kutya, akkor el fogod viselni a szócsatákat, zsörtölődéseket. Vagy ha nagyon parázol, akkor köss alkut a jelenlegi tulajával, hogy x összegèrt vigyáz rá nyár végéig.
Egyébként nem értem a hozzáállást, nekem 6 éves korom óta már a második kutyám van.
18/l
Kompromisszum, ami az eladótól is függ. Mikor nemsokára lesz albérlet, szeptember? Érdemes akkor előre hozni a költözést. Saját lakás dolgába nem szólhatnak bele a szülők (mert te tartod fent), lesz kutya és kész. Ha fenyegetnek, hogy nem mehetsz haza, akkor közlöd, hogy nem mész haza. Emiatt csak nem mérgesedik el annyira a helyzet, hogy kitagadjanak, egy hét távollét után szívesen fogadnak kuytástul-mindenestül.
Viszont előtte valóban ülj le beszélni velük, hogy te ezt szeretnéd, ezek a terveid, fogadjanak el így. Tényeket közölj, ne felmerült lehetőségeket, mert egyelőre ők így állnak a dologhoz.
Viszont azt valóban nem érteni, mi a bajuk a kutyákkal. Miért nem lehet a házban? Koszol? Rossz élmény? Allergia?
Hasonló volt a helyzet nálunk, nagymamámnak nagyon rossz élményei vannak a kuytákról, ő ezért ellenzett minden állatot, édesanyám allergiás, ő azért, és természetesen én is megkaptam, "most mindened csupa szőr lesz, ne is gyere haza". Albérlet, lett kisállat (végül nem kutya), azóta megbékéltek a helyzettel. Arról meg szó sem lehet, hogy ne menjek át minden hétvégén, sőt, néha vihetem az állatot is.
Beszéltem velük..
Apukám szokásához híven rávágta, hogy neki mindegy, hogy jön-e kutya, anya volt/lesz a kemény dió.. Vele most beszéltem és hosszas érvelés, kérlelés után sem engedett.. azzal is próbálkoztam, hogy miután 2szer pótvizsgáztam most szinte kitünő tanuló lettem minden segítség meg magántanár meg minden nélkül, de még ez sem hatotta meg. Mondtam, hogy én és apa is itt lakunk, a mi véleményünket is számításba kellene venni, erre csak egyfolytában azt hajtogatta, hogy az ő házában bizony nem lesz kutya. Kéterkélyes házunk van, így azt mondtam, hogyha ennyire a lakás a baj, akkor mivel nyár van veszek neki egy kiságyat és kint alszik a külső erkélyen(természetesen velem együtt). Erre természetesen nem kaptam értelmes választ, csak azt, hogy "nem és kész!".. Hogy lehet valaki ennyire lehetetlen?:/ Pedig soha nem kértem semmi komolyabb dolgot! Egy ideje már a saját pénzemből költök a szükségleteim nagy részére is..
Igazad van, viszont anyám tegnap is ordított velem, amikor felhoztam a témát.. A fejemhez vágta, hogy ha kutyát merek venni, akkor nem jöhetek ÉN SEM be a házba.. Ezután egész este nem is szólt hozzám.. (nekem ez tűnik inkább gyerekes viselkedésnek, akárhogy is nézem..)
A legfőbb, ami visszatart, hogy tudom, hogy legalább a kutyát biztosan nem engedné be.. Sőt biztosan akkor is elveszítené a fejét és ordítana a kölyök kutya előtt.. Mégis.. Ennek ki lehet tenni egy állatot? Mert szerintem kb felérne egy állatkínzással amit itt leművelne..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!