Kedves Kutyások! Hogy bírjátok elviselni ezt a sok ostoba, parázós, beszólogatós kisgyerekest?
Nekem két kisgyerekem van, de kutyám is volt, így tudom, hogy melyik kutya játékos, melyik nem. Idegeimre mennek azok a szülők, akik leteremtik a kutyásokat mert a kutyájuk odaszaladt a gyerekhez játszani.
A minap is tanúja voltam egy ilyen esetnek (ráadásul mi voltunk azon a kutyás kirándulóhelyen az "idegenek"), és akkor eldöntöttem, hogy ezentúl nem hagyom annyiban a a dolgot (pláne, mivel az én gyerekeim meg szívesen játszottak volna a kutyussal). Már nagyon bánom, hogy szó szerint elnézést nem kértem az apuka otromba viselkedése miatt, de a kutyatulajjal utána összemosolyogtam, mikor elment.
Én nagyon szégyellem magam az ilyen szülők miatt. A belvárosban élünk, a zűrös kutyák pórázon vannak (nem mellesleg, ha szabadon lennének sem jönének oda, hanem pont, hogy elhúzódnak), külön játszótér van nekik és nekünk, aki nem ismeri fel, hogy milyen egy játékos kutya az magáról ad ki szegénységi bizonyítványt.
32 év alatt nem találkoztam még olyan kutyával aki rám vagy a gyerekekre veszélyes lett volna. Volt olyan, amelyiktől megijedtem, látva, hogy a gazdája is alig tudja visszafogni, de ő az én kutyámra próbált támadni nem rám.
Na csak ennyi. Szomorú, hogy ilyen sötét emberekkel kell együtt élnünk..
Ne haragudj kérdező de törvény van rá hogy tilos póráz nélkül sétáltatni a kutyát! Innentől kezdve semmi jogod elvárni bárkitől ,hogy elviselje ,azt ,hogy a gyerekéhez odarohangáljon a kutyád! Teljes joggal felrúghatja a kutyád, mert az rátámadt vagy támadásnak vélte a közeledését. Eleve egy törvénysértéssel indítasz ,nem tudom mit vársz ezek után?? És jegyezd meg a gyerek sokkal de sokkal előrébb való mint egy hobbiállat .
A gyerek ,de a felnőtt is retteghet a kutyától ,teljesen mindegy miért mióta és minek, joga van félni tőle mert előtte pl megharapta egy ,vagy allergiás ,vagy egyszerűen utálja a kutyákat ,mert nem kötelező őket szeretni,de nem is kell magyarázkodnia senkinek ,egyszerűen nem kell odaengedni, hacsak nem kifejezetten ezt beszélitek meg! De kéretlenül soha! Ha ezt betartod nem lesz konfliktus.
Nádszálkisasszony, köszi szépen a lehurrogást, de gondolod hogy nincs annyi eszem, hogy ne engedjem oda a gyereket a kutyákhoz?
És igen, inkább egy kutyához sem engedem oda, minthogy a balesetet kockáztassam!
Sajnálom, hogy nem olyan helyen lakok, mint a kérdező, hogy minden kutya csúcsszuper idomított, erre lehet látni támadó dobermannt, miközben a gazdi békésen telefonál, és ezer számra az idegbeteg kis társasági kutyákat.
Egy kezemen meg tudom számolni hány normális kutyás van, velük néha össze is lehet hozni egy kis óvatos simit.
És végül, ahogy nekünk meg kell értenünk, hogy nem minden kutya rajong a gyerekekért, úgy a kutyások is értsék meg, hogy nem minden gyerek rajong a kutyákért.
Dobim van... és például játék közben is ugat. főleg gyerekeket. Ennek az az oka, hogy annyira beizgul, és közben óvatos akar lenni, hogy valahol e kell vezetni a felgyülemlett feszültséget. Na most ilyenkor cincogó fejhangon ugat, én nem tudom, a legtöbb szülő ezt nem veszi észre, a gyerek rárohan a kutyára, én ilyenkor inkább játszatom őket, mint hogy elvigyem a kutyát, mert nem akarom, hogy féljen, a cél a lelkibéke.
Na ha a dobi elkezd ugatni, anyuka-apuka rögtön megjelenik és fejvesztve menekülnek a gyerekkel.
Még mindig nem köt amúgy senki kompromisszumot. A gyerekesek a kutyásokat szidják és fordítva.
Én tudomásul veszem, hogy másoknak nem fontos a kutya, meg akármit,
DE nem fogok szájkosárban éjszaka sétáltatni, nehogy belefossak valami idióta anyukába akinek a gyereke a bokorból ránk ront.
Én nevelem a kutyámat, ő nevelje a gyerekét. Én rakok pórázt ha nem egy bunkó nagy mezőre megyek, ő fogja a gyereke kezét. Én vissza tudom hívni a kutyát, ő szóljon a gyerekének. Oda-vissza kéne működnie a dolognak és nem ujjal mutogatni. Nem mellesleg pedig van egy biológiailag nagy előnyünk: a fejlett verbális kommunikáció. Alkalmazni kéne.
Én oda tudok szólni, hogy közelítse meg a gyerek vagy a felnőtt a kutyámat, ők meg megkérdezhetik, szabad-e.
Emese, valószínűleg jól nevelt kutyád van. Az általam írt dobi nem játszani akart, elhiheted, a tag aki előtt őrjöngött, mert nincs rá jobb szó, mozdulni sem mert, más járókelők szóltak a tulajnak, hogy talán be kén híni a kutyát. Le voltam döbbenve, hogy ilyesmit látok. Azért a játékra hívást talán felismerem (17 éve kutyázok, jelenleg egy boxerem van), ez nem volt az, én kérek elnézést, hogy ilyesmi találkozást végképp nem kívánok magunknak.
Nem kívánok semmiféle megalázkodást, csak hogy a két fél tiszteletbe tartsa a másikat. Az adott gazdának ismernie kell a kutyáját és az adott szülőnek a gyerekét. Sajnos vagy hála égnek nem vagyunk egyformák, két gyerekem van, ég és föld, az egyiket cipelem magammal mindenféle állatos tevékenységre, a másikat inkább kihagyom, mert a kicsi még nem megbízható.
Ennyi, talán jobban magamra vettem a kérdést, mint kellett volna (de én sem engedem a gyereket vadidegen kutyához, ezt árulja már el valaki, hogy miért baj!?). Valóban vannak olyan szülők, akik mindenre tojnak és kutyások is. De szerencsére egyre több normális is akad.
Ne vedd magadra. Nem zt mondjuk, hogy engedjék rá, pont, hogy nem kéne. Se a kutyásoknak, se a gyerekeseknek.
Egyébként még nevelés alatt áll, nem tökéletes. Oké, hogy Te ismered, de a legtöbb anyuka a kutyásokban a potenciális életveszélyt vagy az ingyen kisállatsimogatót látja...
Te meg esetleg visszavehetnél az arcodból. A kérdésedből egyértelműen az jött le, hogy téged az zavar, hogy ha valaki kutyával van, és meglát titeket, akkor inkább elkerül. Nos, lehet, hogy ismernek, és csak egyszerűen veled nem akarnak beszélgetni (meg tudom érteni őket), vagy az van, amit már fentebb írtam.
De hogy te ebből ekkora problémát csinálj, az már nevetséges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!