Egyenrangúnak tekintitek-e a kutyát az emberrel?

Szerintem "rossz" a kérdés. A kutya és az ember két különböző faj.

Imádom, szeretem, többre tartom, mint az embert, így igen, velem egyenrangú, sőt, sokszor magam elé helyezem (jó étel, megfelelő orvosi ellátás, stb.)

Ugyanakkor mégis csak kutya, és ezért nagyon sok mindenben különbözik az embertől. Bizonyos tulajdonságokat, cselekedeteket képtelen viselni illetve megcsinálni (pl. becsapás, hazugság). Így ebből a szempontból alattam áll, hiszen azért egy egyszerűbb élőlény, mint az ember.

Harmadikként pedig én vagyok a gazdi, én tartom fenn a rendszert, és nem ő utasít engem (falkavezérség).

A társam, mindent megadok neki, ami csak tőlem telik, tiszta szívemből szeretem, viszont az egyenrangúság egyszerűen csak nézőpont kérdése.

"Ha befogadsz egy éhező kutyát és gondoskodsz róla, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség egy kutya és egy ember közt." /Twain,Mark/

és mellesleg: „Utálom a kutyatulajdonosokat. Ezek az emberek túl gyávák ahhoz, hogy saját maguk harapjanak meg másokat.”

/Strindberg, August/ nekem ez a véleményem.

Egyenrangú milyen értelemben? Az élete semmivel sem ér kevesebbet, hogy pl. őt ki lehessen dobni de egy gyereket nem stb. A szükségletei sem érnek kevesebbet, ő is megérdemli az ételt, az orvosi ellátást, azt hogy ne érhesse baj (pl egy kutyát sem lehet kínozni azért mert "csak egy állat"). Viszont a rangsorban nem egyenrangú a kutyám, hanem alattam van. Azt viszont nem várom el, sőt nem is szeretem hogy más emberekről is ezt gondolja. A rangsorban szabályok vannak, és én mondom meg mi a helyes. A családban is van egy családfő, a katonaságnál is van főnök, de attól még emberileg egyenlők.

És igen, a kutya nem ember hanem állat, mégpedig kutya. :D Ezt nem azért kell tudni, mert akkor kevesebbet ér az embernél, hanem azért hogy megadhassuk neki azt amire szükségük van. Pl. kutyaként nem töltött káposztára van szüksége mint egy embernek, és nem arra hogy ágyban aludhasson stb. Ez nem sértés a kutyára nézve és nem is kínzás. Viszont amikor azt mondják, hogy hát mit képzelsz hogy összehasonlítasz egy kutyát egy gyerekkel, mert az csak egy kutya. No avval én sem értek egyet (azt most nem kell nézni hogy nem szeretem a gyerekeket :D)

Ezen felül én majdnem mindenkinél jobban szeretem a kutyáim, de ehhez nem kell hogy emberként kezeljem őket. A főnök én vagyok, és megpróbálom helyesen szeretni őket.

Első vagyok. Sokak a beosztottaikat sem tekintik embernek :D...

Viccet félretéve, szerintem összehasonlíthatatlan, olyan értelemben, amire te gondolsz. A kutya valóban nem ember több és kevesebb annál. Előttem (utánam :P) már sokan leírták, hogy miért.

Viszont mivel szvsz a legtöbb ember képtelen még más embereket is vele egyenrangú társként kezelni, egy kutyánál...

Ha bizalom, a megfelelő bánásmód, meg a szeretet egyenerangúságnak számt, akkor igen. Bár én inkább úgy érzem, hogy olyan nekem mint egy gyerek (21 vagyok, még nincs gyerekem, nem tudhatom biztosan), sok szempontból magam elé helyezem.

A válasz: Talán :D

Természetesen velem egyenrangú a kutyám(im )

És sok embernél meg jóval feljebb áll!

Én úgy gondolom, kutyát nem kötelező tartani. De ha már úgy döntöttem, hogy vállalom, akkor felelős vagyok érte. Nehezebb, mint egy gyerekkel, mert a gyerek elmegy oviba, iskolába, ami valahol egy pár órára leveszi az ember válláról a terhet, a kutyát nem adhatom be napközbeni megőrzőbe, rá mindig nekem kell gondolnom. Igyekszem megadni neki a legjobb minőségű kaját, bár ha belegondolok, én magam nem eszek mindig tökéletes ételt. Mindig viszem orvoshoz, amikor kell, noha én félek az emberi orvostól, és sokszor halasztom a saját vizsgálataimat...

És mindezt azért teszem, mert én vállaltam, én döntöttem így. Sokszor előbbre helyezem a kutya érdekeit, pl. amikor vasárnap délig is aludnék kutya nélkül, de felkelek 8-kor, hogy megetessem és sétálni vigyem... szóval igen, valahol egyenrangú, sőt...