Felajánlottak ajándékba egy 5 éves bischon kisfiút és nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretnék bischont, de pénzünk nem lenne rá. Szerintetek?
Aki felajánlotta nekünk ott is van egy kutyus, mert nem sikerült a baba. Megszülettek az ikrek és semmi gond nem volt. Együtt ment a család: 2 baba, kutyus+kinti kutyus sétálni. Én amúgy veszélyeztetett terhes leszek több okból sajnos, DE a séta úgyis kell, hogy kimozduljak. A másik, hogy ki tudja mikor sikerül a baba...lassan pszichológusra gondoltam annyira belerokkantam a várakozásba....szerintem a kutyusnak pont azt a szeretet tudnám megadni és ő nekem az a lelki harmóniát, ami szükségem van. Az igaz, hogy nem gyerek, de ugyanúgy törődnöm kell vele. És mi lesz később? Szerintem ami az ismerőséknél. Ő lett a nagytestvér:) A babához pedig nem feltétlenül kell, hogy hozzáérjen, mert egy kis ráccsal elérhető, hogy a gyerekszobába ne menjen be....inkább azt nem tudom, hogy 5 évesen szegényt "kidobják" hogy fog megszokni....
a pénz meg...ami kell neki havonta, azt simán elköltöttem kozmetikumokra és egyéb vackokra a lelki békémért....szerintem olcsóbb lenne
a reggel érdekesebb....így is 6-kor kelek, viszont nem mozgok semmit. A kutyus miatt pedig muszáj lenne
Nagyon rizikós. Egész más falun, ahol van udvar. De így én is azt mondanám, hogy nem lesz jó senkinek. A kutyus száműzve lesz a folyosóra, amint meg lesz a baba. És senki sem tud átneveleni már egy 5 éves kutyát. Ha nincs kisgyerekhez szokva, az nagyon veszélyes lehet. A legédesebb, legjámborabb kutya sem emberként néz elsősorban a gyerekekre, hanem mintha kis állatok lennének - na most ezt értheted akár zsákmányállatként is, és egy bichon is okozhat sérülést. Én maximum kölyökkutyát fogadnék be, és folyamatosan szoktatnám gyerekekhez, ha nekem még nem is lenne. A bichon kutyusnak lesz gazdija, attól nem félek, hogy nem jut neki, ti viszont nagyon rosszat tesztek vele, ha az elején elkényeztetitek és aztán bezárjátok a gyerek miatt a folyosó sarkába. Meg fog őrjíteni mindenkit. Nem tudom mennyire ugatós, de ha egész nap nem lesztek otthon, lehet hogy elkezdi reggel és estig meg se áll, és feljelent a szomszéd.
Én őrült kutyás vagyok, egyelőre gyerek nélkül, annyira imádom a kutyáimat, nincs is hiányérzetem, de azt is tudom, hogy akkor szeretem jól a kutyáimat, ha kutyaként kezelem őket és nem gyerekként. Az életem értelmei, de ha gyerekem lesz, egy percre se hagyom őket kettesben egyedül! Jártam menhelyre is segíteni, az egyik fél éves kutya szó szerint leharapta az egyik kölyökkutya fejét. Annyira kicsi volt a kölyök, mint egy kis pocok, és semmi kétség, annak is nézte a fél éves kutya! Pedig kutya volt! Fajtárs! Még sem ismerte föl. Azóta más szemmel nézek a kutyákra. Tudni kell róluk, hogy a csecsemőt még nem nézik embernek, de a kisgyerekeket se, akik ráadásul még idegesítik is őket.
Szóval amíg nem biztos, hogy nem lehet gyereked, nagyon gondold meg. Más lenne a helyzet egy olyan házban, ahol van kert, és olyan kutyával, aki kint is tartható. Amúgy ha lesz gyerekem, akkor se fogom teljesen száműzni a kutyákat a házból, de lesznek tiltott zónák (ahogy most is). És úgy se lesz könnyű, hát még ha nem lenne kert!
jó persze erre lehetne mondani, hogy akár a miénk is allergiás lehet rá...
amúgy a szobából való kizárás nem a folyosót jelenti, mert egyben van a nappali, ebédlő, konyha...maradna még 40m2 és baba mellől jönne
Hát így kicsit más. Egyrészt gyerekhez szokott, valószínű szobatiszta (pelusra pisil bent?), tehát nem pisil szanaszét.
Lehet hogy mégis rábeszéllek:) Én vagyok a menhelyes kutyabolond.
Azért gondolom, hogy megpróbálhatod, mert amikor az előzőt írtam még nem tudtam, hogy kicsikkel nőtt fel.
De azért ne hidd, hogy olyan egyszerű. A kutyát kizárhatod a gyerekszobából, de a gyereket nem zárhatod ki a lakás többi részéből. Nem tárolhatod őket két külön kennelben:))) A kicsi se lesz mindig kisbaba, és ha egyszer majd nekiindul... De ha az előző családnál bevált, szerintem megpróbálhatod. Leginkább tőlük kérne tanácsot kérned, pl. mennyire bírja a kutya a magányt? Náluk lehet hogy sose volt egyedül, úgyhogy ki is kéne próbálni, mit művel majd magányos napjain. Végülis nagyon rosszat nem tehetsz, mert nem túl sok bichont láttam menhelyeken árválkodni. Gazdija mindig lesz az ilyen helyes kutyiknak, ha neked nem is sikerül, még akkor is találhatsz neki új gazdát. Főleg ha tényleg egy szocializált, jól nevelt kutyáról van szó.
Így már azért kevesebb a rizikó.
Engem is megmentettek a kutyáim. Én gyászoltam és ők hoztak helyre. Sose hagynám el őket. Nekem nagyon jót tett, hogy mertem vállalni őket. De beleőszültem olykor, azt meg kell mondanom. De nem bántam meg:)
Tényleg gondold végig, hogy ugye TE nem fogod ugyanígy továbbajándékozni, ha mégis sikerül a babátok?...
Valahogy meg tudnál oldani egy napközbeni sétát?... Főleg a panel miatt, ott nem tudod kiküldeni a kertbe...
Szerintem jó szívvel max. 5-6 órára hagyd otthon huzamosabb ideig a kutyát, ha valaki ennél több időre, minden nap ott hagyja, az szerintem nem tesz jót senkinek. A kutya unalmában rágni kezd, vagy lepisil valamit, te haragudni fogsz rá, aztán már el is romlott az egész...
Persze kérdés, hogy milyen sors vár a kutyára, ha ti nem fogadjátok be... akkor a gyepire menne?... Mert akkor mégis jobb, ha ti fogadjátok be, akár átmeneti időre, amíg találtok neki egy optimálisabb időbeosztású gazdit. És akkor még jót is teszel vele...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!