Szájkosár? Minek? Titeket nem idegesít ez a hozzáállás?
Van egy teljesen normális, jól szocializált, 25kg körüli, viszonylag alacsony kutyám. Nem értem miért várják el tőlem az emberek, hogy szájkosarat tegyek rá. Kutyások! Ma is sétáltam volna keresztül a járdán, direkt megálltam hogy egy idős hölgy el tudjon menni előttünk, a kutya pórázon volt még is megkérdezte nem-e kéne rá szájkosár.
Hozzáteszem nálunk nem fajtaspecifikus a dolog, minden 50cm marmagasság feletti kutyára kellene csak. Az enyém bőven alatta van..
Nem csodálkozom. De az enyémen mindig van szájkosár, pedig csak 12 kilós. Így biztos lehetek benne, hogy senkiben nem kelt a kutya indokolatlan félelmet, főleg a kisgyerekes anyákban nem. Együtt tudok velük érezni, hiszen hamarosan belőlem is kisgyerekes anya lesz, és míg egy felnőtt jó esetben tud kontrolláltan viselkedni, addig egy gyerek NEM.
Egy jól megválasztott szájkosár nem okoz kínszenvedést a kutyának. Nem örül neki, persze, de nem szenvedi meg jobban, mint a pórázt.
Ha pórázon van a kutya szerintem teljesen felesleges rá a szájkosár, kivéve ha olyan az állat! Tapasztalatom szerint egy szájkosaras kutyától még jobban félnek! Ha busszal utazom és a végállomáson átmegyünk a másik buszhoz és addig nem veszem le a kutyámról a szájkosarat (aki egyébként egy elég nagy méretű nj) mindenki messzire elkerüli, mert h biztos azért nem vettem le a róla a szájkosarat mert harap és egy egy fenevad. Viszont ha leveszem róla a szájkosarat akkor sokan oda is jönnek,h meg lehet-e simogatni. Hát NEEM lehet!
Egyébként ez a kérdezés nélküli simogatás engem is baromira zavar! Hát még a kutyát. Szoktam ilyenkor közölni,h szerencséd,h nem támadott neked. Persze erre megijednek és többet nem jönnek oda. Egyébként tök szelíd a kutya és rengeteg barátja van a környéken, főleg mivel egy játszótér mellett lakunk és rengeteg gyerkőc van erre.
Sok ember annyira elrugaszkodott a természettől és túl civilizált, hogy egy olyan természetes és élőlénytől rettegnek mint a kutya. Szerintem ez nem normális. Évszázadokig szimbiózisban lehetett élni a kutyával - a kutya ragaszkodott az emberhez mert enni kapott tőle, az ember enni adott neki, mert szüksége volt a szaglására, az apportkészségére, a terelőösztönére stb. Alig pár évtized leforgása alatt sok ember ha meglát egy kutyát hisztigörcsöt kap. A másik oldala ugyanennek, h azt viszont az ember a mai napig "elvárja" a kutyától, h segítségére legyen ha pl megvakul, ha földrengésben rádől a ház, ha előre kell jelezni az epilepsziás rohamot stb. Ez nem normális dolog.
Mindenkire nem lehet tekintettel lenni. És én nem is leszek. Én tisztában vagyok a kutyám természetével, képességeivel. És amíg az "ember" üti, vágja, megkínozza, hagyja szenvedni kutyák százait, addig az "ember" nem fogja kényelmetlen helyzetbe kényszeríteni a kutyámat (aki jobban viselkedik utcán mint némely felnőtt és gyerek egyaránt - arról meg nem tehet, h 50 centi fölé nőtt)
aki egyetért a kérdezővel
"aki egyetért a kérdezővel"
...és aki nem :)
Én is a 16:9-essel értek egyet maximálisan. Elvárunk a természettől és az elővilágtól, állatoktól mindent de mi soha nem adunk semmit... Csak a megszokott viselkedés: amit nem ismerünk és nem értünk azt zárjuk be, zárjuk el vagy (rosszabb esetben) irtsuk ki.
A másik nagy okosság, hogy azért kéne minden kutyára szájkosár mert nem ismeritek nem bíztok meg benne.Ok akkor megfogjátok és átmentek az út másik oldalára. Bonyolult?:) Kompromisszumokból kellene hogy álljon az élet.
Azt aláírom hogy a kutyák ösztöneit nem lehet elnyomni csakhogy ösztönösen nincs beléjük kódolva az emberek kóstolgatása.. Sztem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!