Ez ellen hatásosan fel tudnak lépni a szomszédaink?
Lakásban lakunk. Van két kutyám. Egyikük szeparációs szorongásos. Nem a falkasorrenddel van a baj, hanem túlságosan önállótlan és bizonytalan. Amikor a két kutyát egyedül hagyom, akkor őt bezárom szobakennelbe, és ott nyugodtan elvan.
Szeretném a kutyáimat külön is tréningezni, és ezzel együtt valószínűleg a "szepis" kutyám önállótlanságát is tudnám csökkenteni. De sajnos, ha teljesen egyedül marad, akkor ő vonyít. De a másik kutyámmal is szeretnék külön foglalkozni.
A szomszédainkkal viszont nagyon rosszban vagyunk. Idős, gyermektelen, megkeseredett emberek, akik már azért gyűlölnek minket, hogy élünk. Hívtak már ki rendőrt azért, mert párom vasárnap segített egy barátjának az autójával az udvaron.
Szóval a kérdésem az lenne, hogy a szomszédok feljelenthetnek-e azért, és engem megbüntetnének-e, ha a kutya hétköznap nap közben (várhatóan délelőtt) kb 1 - max 1,5 órát vonyítana (annyi időre vinném el a másik kutyámat külön)?
Tervezzük a szoba hangszigetelését azon a falon, amely részben közös, de az még pár hónapig nem lenne (meg valszeg csak tompítana).
Természetesen ilyen egyedülhagyásos gyakorlatokat is csinálok majd a kutyámmal, csak eddig nagyon beteg voltam, és ilyesmiket nem tudtam csinálni. Viszont volt már egy időszak, mikor rendszeresen külön volt a két kutya foglalkoztatva, és akkor nem vonyított, ezért gondolom, hogy jót tenne neki.
egy kis tolerancia kéne
Még neked áll följebb? Nem a kérdésre válaszolsz, okoskodsz olyan dolgokról, amelyekről nem tudsz, ENGEM MINŐSÍTESZ azzal, hogy "egy kis tolerancia nem ártana", és a továbbiakban is ezt folytatod, ahelyett, hogy elszégyellnéd magad, amiért ismeretlenül másokat minősítgetsz? Tessék, akkor most én is minősítelek: hihetetlenül, mérhetetlenül ostoba ember vagy. Hajrá.
válasza:
válasza:A szomszéd miatt nem vállalsz gyereket, LoL?
Egy kutyát nem feltétlen kell mindenkinek eltolerálni, de egy gyereket muszáj.
Szeparációs szorongás, és azaz 1 kutya elvan zárva a többitől?
Kicsit ellentmondásos.
Ha ilyen a kutya akkor nem szabad búcsúzni tőle sajnálósan.
Azt tanítsd be neki hogy sírással nem ér el semmit.
Amikor elmész, adj utasítást a kutyának pl marad, és határozott hangon mond neki pl hogy most elmegyek dolgozni te addig őrizd a házat.
De ezt ne sajnálós hangon mond, hanem mintha a közértbe mennél, vagyis hogy mindjárt jössz vissza, de határozottan.
Amikor hazaérsz, akkor pedig nem hagyod magadra ugrálni a kutyát, és állsz neki tutujgatni.
Mondjuk hazaérsz, belépsz az ajtón, nem nézel a kutyára, és nem szólsz hozzá, leveszed a kabátod, ajtót zársz, kulcs lerak, leveszed a cipőt.
Ha a kutya közben ugrál, nyüszít, tiltod.
Majd amikor úgy érzed kész vagy megállsz, ránézel a kutyára.
Ha az nyüszít stb, tiltod.
Amikor megnyugodott akkor mondod neki hogy na most idejöhetsz, akkor megdicséred stb.
Engedélyt adsz a kutyának hogy most üdvözölhet.
Amikor elmész ugyan ez, csak ott adj egy feladatot a kutyának mondjuk hogy őrizd a házat vagy valami.
De ne sugározz ki olyat hogy te most elmész és nem biztos hogy hazajössz, illetve hogy sajnálod a kutyát amiért itt hagyod.
A legnagyobb határozottsággal úgy menj otthonról mintha csak tejért mennél le boltba.
14-es! Ezeket mind tudom, amiket írtál (nyilván nem az ujjamból szoptam ki a diagnózisát sem), de azért köszi.
Viszont az valóban kvára vicces, hogy nem vállalok gyereket a szomszéd miatt.
De most képzeld el a következőt: ha párom felfúr egy képet, vagy becsapódik a kamraajtó, mert huzat van és véletlenül, akkor ezek busszú-hangoskodnak. Én nagyon valószínűnek tartom (mert már tudom, mennyire aljas emberek), hogy ha lenne itt egy síró gyerek, akkor nem hagynák normálisan aludni, mert direkt dörömbölnének pl. Az alvás pedig kell a kicsinek. De persze rájukbizonyítani meg nem lenne egyszerű (meg egy kisbabás családnak annyira sok energiája és ideje van, hogy alig teher ezzel foglalkozni, nyilván). Vagy ha hasfájós volna, akkor is folyamatosan zaklatnának valamilyen módon. Szóval örülök, hogy ezt viccesnek találod, remélem, szép álmokat hoz a gondolat.
Nagyon köszönöm azoknak, akik próbáltak segíteni. Több választ igazán nem kérek, mivel belátom, hogyha megpróbálnám azt meglépni, amivel meg tudnám szüntetni a kutyám problémáját (ezzel együtt egy idő után a vonyítást) és sokkal több minőségi időt is töltenék velük, akkor egy olyan mocskos, bűnöző ember lennék, aki szégyent hoz az egész kutyás társadalomra.
válasza:Én meg értelek a szomszédaid miatt. Nekünk is hasonlóak. Katasztrofálisak a mieink is. Viszont az sem éppen jó móka ha a kutya vonyít amíg nincs otthon senki. Nekem is van kutyám, (ő csöndben alszik ha egyedül van) meg a felső szomszédunknak is. Na most az övé 5 napból 3-at végigvonyít amíg nem egyedül van. Hát essem éppen csodás. Már én is szóltam többször, normálisan hogy csináljanak valamit.. de nem igazán értik a dolgokat, hogyan is kéne nevelni egy kutyát.
Esetleg amikor egyedül hagyod nem lehetne hogy valaki addig átmegy hozzád? Barát/barátnő. Ha nem is mindig de talán kétnaponta. Akkor nyilván a kutya sem vonyítana, és a szomszédoknak sem lehetne egy szava sem.
válasza: válasza:A kutyám nem vonyít egész nap, csak ha a másik kutya sincs itthon. Akik írják, hogy náluk a szomszéd kutya egész nap vonyít, ugat, azt nagyon sajnálom, mert szörnyű lehet, viszont ez ránk nem vonatkozik.
A szeparációs szorongás megoldása pont az lenne, amit írtam (nevezetesen, hogy a kutyákkal külön foglalkozom, ezzel növelve a szorongásos kutyám önbizalmát). Azt viszont nem tudnám elviselni, hogy az egyik kutyámat leviszem minden nap külön, a másikat meg nem.
Könnyebb lenne, ha a szomszédaim nem rokkantnyugdíjasok lennének (egyébként nem értem miért azok, olyan erejük van inni, üvölteni, meg egyszer a "nagyon beteg" néni a szemem láttára felkapott majd izomból földhöz vágott a kertben egy olyan tárgyat, amit én nem tudnék megemelni). Akkor akkor vinném le a másik kutyámat, mikor nincsenek itthon.
De egyébként köszönöm, lényegében megkaptam a választ a kérdésemre, tehát erősen rizikós lenne ezt kivitelezni (bocs, de engem már nem érdekel az, hogy ezeknek a szomszédaimnak mi mennyire kellemetlen, azon már túl vagyok... az se érdekel, élnek-e vagy halnak - megjegyzem, én emberszerető vagyok, és mióta itt élek, úgy érzem, meghalt bennem valami, szóval ez nekem fáj a legjobban, és nem nekik).
Úgy gondoltam, hogy akkor a másik kutyámmal vinném a szepis kutyámat is, akit addig kikötnék egy fához, míg mi dolgozunk. Aztán hazamennénk, és egyedül elmennék vele is (csak az egyik kutyám szepis, így az otthon maradt kutyával nem lenne gond). Ez az ötlet még jobb is, mint az eredeti, szóval tulajdonképpen köszönöm mindenkinek, hogy rákényszerítettetek az agyalásra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!