Imádom a Staffordshireket de a szüleim azt a fajtát nem engedik, mit tehetnék ez ellen?
A szüleim sok évnyi kérlelés után végre beleegyeztek egy kutyába. A helyzet az hogy én imádom az amstaffokat, de a szüleim azt mondják "harci kutya nem lesz". A keresztszüleimnek van egy kan amstaffjuk akivel igen sok probléma volt eddig.. most olyanokra gondolok hogy nem tudják rendesen megsétáltatni mert ha meglát egy másik fiú kutyát az utcán egyből egymásnak ugranak.
Nekem az a véleményem, hogy a kutya hím és domináns eleve, de a fő probléma hogy sose járt kutyaiskolába, lehet hogy nem is szocializálódott kellő képpen, és nagyon nincs betanítva.
Ettől függetlenül imádni való kutya és a gazdáit és minket is nagyon szeret.
Én mindenféleképpen szukát szeretnék és járnék vele kutyaiskolába/oviba. Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék a szüleimnek amivel talán meggyőzhetném őket, ráadásul a keresztszüleim is azt mondják hogy ne legyen ilyen kutyánk mert elránt meg nem bírnék vele. Én megértem őket, tudom hogy jót akarnak és ha a szüleim nem akarják nem fogok erőszakoskodni de nem akarok lemondani róla:)
Segítsetek kérlek!:)
Mondtam egy szóval is hogy nem jó a menhely?
Egyébként örülök is neki, segítséget kértem nem a véleményedet. olvasd el a kérdésem végét.
Figyelj, a szüleid kétségei nem alaptalanok. A staffik nagy százaléka nem tud viselkedni és közveszélyes, ami ugyan a gazdájuk hibája, de a külső szemlélő csak annyit lát, hogy ezek a kutyák többnyire problémásak. A szüleid tulajdonképpen csak jót akarnak, meg akarnak kímélni attól, hogy vesződj egy önfejű kutyával, akit ha félrenevelsz, veszélyes is lehet.
Szerintem inkább válassz egy másik fajtát, különben ha meg is engednék végül a staffit, állandóan idegeskednének és aggódnának, ha leviszed őt sétálni. Sőt, hiába lenne a tied a kutya, attól még ők is együtt kell éljenek vele, és ha ők nem szeretik, abból komoly súrlódások lehetnek.
Gondolkozz kicsit rajta, mik azok a tulajdonságok, amit szeretsz a staffiban? Biztos van olyan fajta, amiben ugyanezek megvannak, és a szüleid se félnek tőle. Most legyél egy kicsit felnőtt, menj bele egy kompromisszumba, ha már ők is engedték, hogy legyen kutyusod, ráadásul azt írod, hogy hosszú idő volt ezt elérni:)
Szóval gondold végig, vannak ugyanilyen impozáns, szép nagy darab kutyák, ha ez az ami tetszik. Vannak ugyanilyen pörgősek, játékosak is, mindenféle méretben. Válaszd ki, milyen tulajdonságú kutyus illene legjobban hozzád, milyennel tudnál 10-15 évig is együttműködni, melyik illik bele a legjobban a mindennapjaitokba. Biztos fogsz találni egy olyan fajtát, ami neked is és a szüleidnek is ugyanúgy tetszik, külsőre és belsőre is!:)
Szerintem is unalmas hogy minden 2. ember "amstaff" al rohangál. Az első kutyám egy kuvasz keverék volt, aki gazdi nélkül kóborolt. 16 évesen , max valamit belelátsz valamibe, ami tetszik, már elnézést. :D
Van egy barátnőm, aki így bármiért ész nélkül képes rajongani, ami nem az övé, és nem is lehet az övé, aztán ha megkapja, akkor teljesen félrekezeli az egészet, majd "megunja". Ezt nem rád értem, csak eszembe jutott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!